Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 5. szám

5. sz. Kereskedelmi Jog 123 A passiv csekk-képesség. Irta: Keller Béla, a Magy. orsz. központi tkptár kerületi fiókjának főnöke. A csekk törvényes szabályozásánál tekintetbe jövő szempontok közül talán legnagyobb jelentőségű az, hogy kire intézhetünk az alkotandó törvény szabályainak megfelelő jogérvényes csekket: a passiv cselek-képe ség kérdése. Korlátoztassék ezen képesség, vagy se és ha igen, kire ? Azon példák, melyek e' tekintetben útbaigazítással szolgálhatnának, részben az egyik, részben a másik álláspontot foglalják el, ugy, hogy egyöntetű következtetést azokból vonni nem lehet. így például az angol csekkrendszer, mely ugy a berendezkedés tökéletessége, mint funkcziójának a gazdasági életbe való legtökéletesebb beilleszkedése által első helyen all, a passiv csekk képességet a bankárokra (banker) korlátozza. Az erre vonatkozó 1876-iki törvény azt mondja: „cheque means a draft or order on a banker payable to bearer or lo order on demand* (check alatt bankárra szóló intézvény vagy rendelkezés értendő, mely bemutatóra vagy rendeletre szól s látra fizetendő). Világosan előírja tehát, hogy csak bankárra intézhető csekk és igy ezen minősítés a csekk lényeges kellékévé vált. Minthogy azonban az angol törvény szerint a csekk Iáira szóló váltó jellegével bir, még az esetben is, ha a csekknek nevezet okirat intézvényezettje tényleg nem is lenne bankár s igy az okmány a csekk jellegével nem is birna, tulajdonosának visszkereseti joga váltójogi alapon biztosítva van. Megjegyzendő, hogy a ,bankár" fogalma Angliában, a kontinensen uralkodó fogalommal szemben csaknem kétségen felül tisztázva van s alatta az u. n. „localbankerek" értetnek, kik csakis letéti üzlettel foglalkoznak, eltérően a kontinens bankáraitól, kiknek értékpapírok, érezpénzek, külföldi váltók stb. adás-vétele képezi fő üzletágát. Annak esetleges elbírálása tehát, hogy az intézvényezett lényleg bankár-e vagy sem, Angliában korántsem okoz oly nehézségeket, mint másutt, hol ép a „bankár" fogalom igen tág tért nyit minden rangú és rendű pénzüzlettel való foglalkozás elnevezésére.' A csekk-intézmény legrégibb hazájában, Hollandiában, hol a csekktörvény első nyomaira már 1776-ban akadunk a ,kassiersbrif"-ek és „bewijs"-ek szabályozására hozott rendeletek alakjában, hasonlókép az u n. „cassierer"-ekre korlátozattott a csekk-képesség. Az Amerikai Egyesült-Államokban, hol a csekkforgalom méretei — az angolét is túlszárnyalva — a legjelentékenyebbek, szintén a bankokra van megszorítva az intézvényeztethetési képesség. Portugália, Olaszorság s a német javaslatok egy része szintén korlátozza a passiv csekkképességet. A bennünket e tekintetben is legközelebbről érdeklő Ausztria még szintén nem rendelkezik ' külön csekktörvénynyel s 1895-ben kidolgozott javaslatában ugyancsak a passiv csekkképesség megszorításának álláspontjára helyezkedik. A javaslat első pontja e tekintetben igy intézkedik. 1. §. Ezen törvény értelmében csekk-képesek : 1. A cs. k. postatakarékpénztár, nyilvános bankok vagy egyéb, pénzeknek idegen számlára való átvételére alapszabályszerüleg jogosult intézetek. 2. Mindazon czégek és személyek, melyek bank vagy pénzváltó üzletet iparszerüleg űznek, ha egyúttal egy, a kereskedelmi és iparkamaránál vezetendő nyilvános jegyzékbe vannak vezetve. Ezen bejegyeztetés kérelmezésre történik s meg nem tagadható, ha a bank vagy pénzváltó üzlet iparszerü üzése bebizonyittatik. A korlátozással szemben, a szabad passiv csekkképesség elvét hasonlóképen számos, jelentékeny gazdasági élettel biró állam juttatta érvényre. Igy Francziaország, mely erre vonatkozó törvényének második pontjában (az első pont a csekk definiczióját képezi) azt mondja: „Le cheque ne peut étre tiré que sur un ti".rs ayant provision préalable". (A check csak oly harmadik személyre intézhető, ki előzetes fedezettel bir.) Az intézvényezettről tehát, mint közelebbi megjelölés, illetőleg kikötés nélküli harmadik személyről beszél, kinél a csekk kibocsátójának előzetes fedezettel kell birnia. Belgium, Svájcz, Spanyolország és Portugália, nemkülönben a legújabb időben Svédország és Norvégia szintén ily értelmű törvényekkel szabályozták csekkrendszerüket és az ujabb német csekktörvény-javaslatok hasonlókép a korlátlan passiv csekk-képesség álláspontját védik. Németország daczára annak, hogy igen fejlett s kitűnő szervezetű csekkforgalommal bir, (a birodalmi bank giro rendszere szolgált a nálunk meghonositott rendszer mintája gyanánt), tudvalevőleg szintén nem rendelkezik még külön csekktörvénynyel. E tekintetben a kereskedelmi törvény ide vágó rendelkezései nyernek alkalmazást. Ha a fenti sorokban rövidén ismertetett viszonyokat nézzük, ugy azokból, miként a bevezetésben említettem, egyöntetű következtetést a törvényes rendezésben kifejezésre jutott felfogás indokaira nézve nem vonhatunk s csak azon jellegzetes symptomákat látjuk érvényesülni, hogy ott, hol a törvényes szabályozást hosszú csekk-praxis előzte meg, mely megállapodott szokásjogot helyezhetett a törvényes szabályozás alapjául, ott a passiv csekkképesség korlátozásával, — ott pedig, hol a törvényes szabályozást teljesen kifejlődött csekkforgalom jelentékenyebb idővel nem előzte meg, valamint