Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1904 / 2. szám - Magyar döntvénytár
szállítandó. Alperes a május havi szállítást felperes rendelkezése daczára nem szállitván, ez alperest f. évi június hó folyamán a szállításra többször felszólította; alperes a szállítást mindig ígérte, sőt még július 1-én irt levelében is azt irta megbízottja által, miszerint az árut áruhiány miatt még fel nem adta. Felperes 1904. június hó 30-án óvással élt, a teljesítéshez való igényét fentartván. Keresetét csak 1904. augusztus hó 27-én indította meg alperes ellen. A bíróság csakis a keresetnek elkésetten való indítása okából utasította el felperest keresetével. II. Külföldi joggyakorlat. Főnök és alkalmazott. 7. WÍ~í A főnöknek jogában áll alkalmazottját nyomban elbocsájtani, ha ez az ö hitelképességéről — noha való tények alapján — becsmérlőén nyilatkozott. (Német Reichsgericht) Egy dortmundi kereskedő segéd főnökének hitelképességéről több üzletbarátja előtt becsmérlőén nyilatkozott, a miért főnöke őt felmondás nélkül azonnal elbocsájtotta szolgálatából. Habár a segéd a biróság előtt bizonyította, hogy főnökének valóban nincs hitele, hogy váltóit a bankok nem fogadják e!, s hogy ő — a segéd — fizetésének egy részét nem készpénzben, hanem váltókban szokta kapni, miket nem lehetett leszámítolni, ennek daczára a német bíróságok jogerősen elutasították őt fizetéséhez való igényével. A mint az ítéletek indokolják : ha az alkalmazott a munkaadó részéről való fizetések megszüntetését közli másokkal, ez a körülmény oly káros hatással lehet ez utóbbira, hogy jogos alapját képezi a tüstént va'ó elbocsájtásnak. E mellett súlytalan az, hogy azok a személyek, kik felperes nyilatkozatait hallották, a főnök vagyoni viszonyait ismerték, s ép így nem menti alperest az a körülmény, hogy főnöke a megállapított fizetését nem fizette pontosan. Mert ily körülmények se jogosítják őt arra, hogy harmadik személyekkel főnöke hitelviszonyairól kedvezőtlen adatokat közöljön. Hogy a főnök hitele csakugyan megrendült, az semmi sulylyal nem bir ez ügyben. (dr. B. I.) Kartelljog. 8. Kartellben egyesülő iparosok meg nem foszthatok ama joguktól, hogy készítményeik szállítását egyik-másik kereskedővel szemten megtagadják, hacsak e megtagadás csalárd müveletekkel nincs egybekötve. Különösen valamely szalag- és bársonygyáros kizárása (boycott) a kikészitök és mintázok kartellje által nem tekinthető üzlete és munkaszabadsága jogtalan megakasztásának, ha préselő munkáinak elvégzésére saját használható készülékei vannak és ha azonfelül szabadjában áll más, a kartelihez nem járult iparoshoz fordulnia. (Lyoni Cour d'appel határozata.) A kartell megítélésének kérdése a dr. Mandel Pál kartel-törvény-tervezetének közzététele óta aktuálissá váll.1) A tervezet 13. § a szerint „a karlcllfelek kártérítési kötelezettsége beáll, ha az általuk termelt áru szállítását egyes féllel szemben, ennek vagyoni megrontására alkalmas módon, csak tetemesen felemelt árak mellett teljeútik vagy épen megtagadják." A „vagyoni megrontásra alkalmas mód" meghatározása kényes fegyver, melyet a tervezet a biróság kezébe tesz le. Hogy hatalmas iparállamokban, ahol erőteljes kereskedelem és gyáripar sokkal inkább elbírja a közhatalom beavatkozását a szerződési és rendelkezési szabadságba, mint a mi zsengekoru és zavartalan lejlődést igénylő kereskedelmünk és iparunk, mily kíméletesen kezelik a bíróságok az általános magánjog elvei alapján e fegyvert, az kitűnik az első számunkban közölt Reichsgericht-határozatból,2) mely a jogrend és jó erkölcsök szempontjából megtámadhatlannak jelentette ki a német könyvkereskedők és kiadók kartelljének azt a határozatát, hogy egyik könyvkereskedőnek, ki a kartellszabta bolti árt be nem tartotta, csak a rendesnél magasabb árban szállítják kiadványaikat. Még eklatánsabb talán a lyoni Cour d'appel itt közölt határozata, mert az ennek alapjául szolgáló esetben a kartellfelek egyenesen kizártak, boykottáltak egy gyárost, miután feltételeiket elfogadni vonakodott. A saint-étiennei kereskedelmi törvényszék Ítélete értelmében a felperes, Ferréol szalag- és bársonygyáros által előterjesztett tényállás a kővetkező : A saint-étiennei kikészitök és mintázok egyesükte 1900. július 1-én kezdődő hatálylyal általános tarifát állapitolt meg a szalag-gyárosok részére szalag- és bársonyáruik kikészítésének áráról; e tarifa szerint 10—20 százalékkal magasabb árak állapíttattak meg azon gyárosok részéről, akik saját préselő-géppel birnak. 1900. deczember 30-án azonban az egyesület két tagja, Chapuis és Legall, az egyesület nevében felhívták Ferréolt, hogy kötelezze magát arra, miszerint 10.000 fr. kötbér terhe mellett meghatározott időn belül áruit sem más által, mint az egyesület tagjai által, ki nem készit| teti, sem a kikészítést a maga saját gépeivel nem végezteti. Az előbbi kötelezettséget Ferréol még vállalta volna ; de az utóbbit visszautasította, mert nemcsak egyéni szabadságának, hanem azon kétségtelen jognak elidegenítését is látta abban, hogy mindenki magánál tetszése szerint dolgoztathat. Néhány nappal később Aulague, kinél Ferréol a préseiő-munkát végeztette, szóbelileg közölte az utóbbival, hogy tőle több munkát nem vállalhat, mert a kikészitök és mintázok egyesülele elhatározta, hogy senkinek semmiféle munkát sem szabad a Ferréol-czé^től elvállalnia, mig ez az elébe tett szerződést alá nem írja. Ferréol szerint ez a kizárás jogtalan visszaélést, kereskedelmi vétséget (quasi delictum) képez, melynek ő áldozata. Az egyesület elismerte, hogy a gyáros saját préselö-gépével dolgozhatik, mert hisz ilyenek részére az általános tarifában magasabb árakat szabott, nem áll tehát jogában őt ezen okból kizárni, üzlete folytatásában akadályozni. Mivel pedig az által, hogy az egyesület a préselő-iparosoknak megtiltotta hogy részére dolgozzanak, őt üzlete folytatásában megakasztotta, miért is 20.000 fr. kártérítés és a ') L. dr. Messinger Simon „A kartellek és a magyar törvénytervezet" czimti czikkeit lapunkban. 2) L. 1. sz. „Külföldi joggyakorlat" 4. eset.