Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1904 / 2. szám - Magyar döntvénytár
44 Kereskedelmi Jog 2. sz. felperestől. Felperes tagadta a követelések fennállását és ellenezte, hogy a követelések a jelen perben érdemileg elbíráltassanak. Minthogy a viszontkereseti követelések nem származnak a kereseti követeléssel azonos jogalapból, minthogy az 1881 : LIX. t.-cz 8. §-ának u) pontja szabálya alá nem tartoznak s nem tekinthetők az idézett szakasz b) pontjában említett felperesi követeléssel hasonnemü, valódi, a lejárt követelések fogalma alá tartozóknak sem, ennélfogva a viszontkereseti követelés a jelen perben érdemileg el sem bírálható. Ezért felperest keresetével és alperest viszontkeresető vei el kellett utasítani. (74614/1902. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az első bíróság ítéletének azt a részét, amely szerint felperest kereseti követelésével elutasította, helybenhagyja, azt a részét ellenben, amely szerint alperest viszonkeresetével, mint ebben a perben nem érvényesithetővel elutasította, megváltoztatja, alperes viszonkeresetét ebben a perben érdemileg elbirálandónak mondja ki. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete annyiban, amennyiben felperest keresetével elutasította, vonatkozó indokai alapján helyben hagyandó volt. Ellenben az ítéletet meg kellett változtatni abban a részében, amely szerint alperest viszontkeresetével, mint ebben a perben nem érvényesithetővel elutasította és ki kellett mondani, hogy a viszontkereset ebben a perben elbírálandó, mert bár a viszontkereseti követelés nem származik a felperesi követeléssel ugyanazon jogalapból, mégis ugy a felp resi kereset, mint az alperesi viszonkf.reset határozott pénzösszegre irányul, tehát a kereseti és viszonkereseti követelés hasonnemüek és mert eltekintve attól, hogy felperes a viszonkereseti követelés lejárata ellen időelőttiség czimén kifogást nem is emelt, az, hogy a viszonkereseti követelés lejárt és valódi-e, már csak a bizonyítás kérdésével kapcsolatosan a per érdemében dönthető el és mert különben is kereskedők, kik egymással kereskedelmi összeköttetésben állanak, ezen összeköttetésből származó kölcsönös követeléseiket, akár származnik egy jogalapból, akár nem, egymás ellen ugyanazon perben viszonkereset utján érvényesíthetik. (3872/1902. v. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete, annak megjegyzése mellett, hogy a felek között folyt és a jelen ügyhöz csatolt perhez C'/. alatt mellékelt, 1895. október 8-án kelt németnyelvű eredeti okirat betekintetett, a benne felhozott és elfogadott indokokból helybenhagyatik. Részvénytársaság. 12. Az igazgatók, felügyelöbizottsági tagok, alapítók stb. a ker. törv. által felsorolt vétkes cselekmények vagy mulasztások esetén 3 hónapig terjedhető fogsággal, esetleg 2000 kor. ig terjedhető pénzbírsággal büntetendők. A K. T. 218. §-a alapján az igazgatósági tagokra kiszabott büntetés három év alatt évül el. (A m. kir. Curia. 607/904. 1904. május 17.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése a benne felhozott indokok alapján és azért is helybenhagyatik, mert a K. T. 218. és következő szakaszaiban talált rendelkezések büntetőjogi természettel bírván, kétséget nem szenved, hogy az általános büntetőjognak elévülési rendelkezései joghasonszerüségnélj fogva, az említett §-okon alapuló határozatoknál is figyelembe és alkalmazásba veendők ; továbbá, mert az 1878 : V. t. cz. 109. § értelmében abban az esetben, ha az eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdésnek hatósági elintézésétől lügg : az elévülés az előzees kérdés jogerejü elintézéséig nyugszik, az elsőbiróság pedig a 7657/901. szám alatt kelt határozatával az eljárás megindítását felfüggesztette addig, míg a panaszlottak ellen a büntető bíróság által megindított eljárás befejezést nem nyer, ami a kir. ítélő táblának 1902. évi deczember hó 10-ik napján 1828/bt. sz. alatt kelt határozatával bekövetkezvén, az addig nyugvó elévülés az elsőbíróságnak a vizsgálatot elrendelő, az .1903. évi január 31-ik napján 249 szám alatt kelt határozatával félbeszakittatott, a 3 évi elévülési idő, tehát le nem járt s az elévülés be sem következett. 13. A még be nem jegyzett szövetkezet érvényes közgyűlési határozatokat nem hozhatván, azok megsemmisítendők. (M. kir. Curia. 573/1903. V. sz. 1904. május 4-én.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a jelen felebbezésében maga beismerte, hogy a tejszövetkezet a felperes által megsemmisíttetni kért közgyűlési határozat meghozatala idején még nem volt bejegyezve. Ehhez képest alperes szövetkezet akár a kereskedelmi törvény tizenegyedik czimének első fejezete, akár az 1898. évi XXIII. törvényczikk alapján tekintetik megalakultnak, — minthogy sem a K. T. érintett czime, sem az idézett törvényczikk alapján nem alakult meg s az ennek hatálya alá esö szövetkezet a K. T. 228. §-a s az ettől eltérést magában nem foglaló 1898. évi XXIII. törvényczikk 1. §-a értelmében a czégbejegyzes s annak kihirdetése előtt létezőnek nem tekintetik, a törvény értelmében nem létező szövetkezet pedig érvényes határozatot nem hozhat s igy az érvénytelen közgyűlési határozat a czégbejegyzés megtörténte után sem válik jogérvényessé: a másodbiróság Ítéletének a keresetben megjelölt közgyűlési határozat megsemmisítésére vonatkozó rendelkezését, eltekintve annak vizsgálatától, hogy felperes az alperes tejszövetkezetnek tényleg hamisított tejet szállított e, és hogy alperes szövetkezet ebben az esetben is hozhatott-e oly határozatot, amilyent hozott, az itt felhozott okokból, a perköltséget tárgyazó rendelkezését pedig vonatkozó saját indoka alapján helyben kellett hagyni.