Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - A kartellek és a magyar törvénytervezet. 1. [r.]

1. sz. zők ez iránti kezdeményező eljárásának kimért lassúsága kilátásba helyez. Ha mindezeket az igazságügyi teendőket ez alkalommal felsoroltuk, nem azért tettük, mintha mindezeket a követeléseket mások is talán alaposabban és bővebb terjedelemben előttünk már nem emelték volna, — hanem tettük azért és kizárólag azért, mert helyénvalónak láttuk, hogy a mai nappal megindított szaklapunk, mint a kereskedelmi jog terén egyedül álló, már első számában reámutasson ama törvényhozási teendők nagy számára, amelyek a kereskedelmi jog terén megoldásra várnak és hogy ennek kapcsán már most kijelentsük, miszerint a hiteljog keretébe tartozó minden kérdésnek minél alaposabb megbeszélése és az egészbeni joggyakorlat ismertetése és esetleges kritizálása mellett, első kötelességünknek fogjuk ismerni mindama jogosult törekvéseknek szószólói lenni, amelyek a fent elősorolt nagy kérdéseknek mielőbbi törvényhozási rendezését követelni meg nem szűnnek. A kartellek és a magyar törvénytervezet. Irta: Dr. Messinger Simon, budapesti ügyvéd. L Akik mintegy 30 évvel ezelőtt foglalkoztak jogi vagy nemzetgazdasági tanulmányokkal, még aligha találkoztak akkor a JcartelleJckel, melyekről most boldog-boldogtalan ir és beszél, melyek folyton napirenden vannak és melyek fölött folyik a tanácskozás ugy a gazdasági táráulatokban, mint a jogászgyüléseken, ugy a minisztériumokban, mint a szoczialista kongreszuson. Igaz, hogy a legkülönbözőbb irányban és a legeltérőbb szellemben, mert ha ma az általános drágulás főforrása gyanánt kárhoztatják, holnap egy másik irány hivei az ipar és kereskedelem legbiztosabb mentsváraként ünneplik, mig ismét mások szükséges rossznak tekintik, melyet tűrni kell, de elismerni nem szabad. Az eladók szervezkedése csak látszólag uj, de valóságban ugyanazon czélokkal, ha más nevek alatt és más formák, meg más eszközök alkalmazása mellett is, letűnt gazdasági korszakokban is létezett. Elég e tekintetben a czéhekre utalni, melyeknek főczélja szintén a szabad verseny korlátozása és az iparos üzleti nyereségének biztosítása volt és ezt a czélt szolgálták az iparosok egyesülései már oly időben is, midőn hatóságsz^rü jelleggel még nem 5 voltak felruházva. Ezeknek a kézműves társulatoknak kihágásait panaszolja fel az 1715. évi 79. törvényczikkely, mondván, hogy: „az ő eladó áruikat illetőleg az ország törvényeire nézve hátrányos szabályokat alkotni, a munkák és áruczikkelyek árát azok igazságos értékén tul, azok ellen, akik alacsonyabb áron merészelnének eladni, súlyos birság kiszabása mellett fölemelni, a megyei árszabályozásoknak ellenszegülni, a czéhbe pedig társakat csak nagy pénzbeli összeg letétele mellett beereszteni s ez által az eladó tárgyakat ritkábbakká és drágábbakká tenni nem átallották." Mintha csak a modern csatakiáltásokat hallanók, melyekkel a a kartelleknek nem szabályozását, hanem eltörlését követelik: „Vérszopó zsarolás és áru-uzsora" a néppel, „elviselhetlen kaucziók és méltánytalan kötbérek és birságok" a tagokkal, „boykott és tönkretétel" a künn maradó versenytárssal szemben. Van-e jogosultságuk eme messzemenő vádaknak ? szükséges-e a kartellek szabályozása ? és ha igen, minő irányban és minő elvek alapján ? Ezekkel a kérdésekkel kell elsősorban foglalkoznunk, midőn az előttünk fekvő magyar kartelltörvény-tervezet bírálatába bocsátkozunk. Midőn arról van szó, hogy a kartellek képződése és működése szabályoztassék és törvény alapján az állam ellenőrzése és felügyelete körébe vonassék, a jogász sem szoritkozhatik tisztán azon jogtechnikai eszközök vizsgálatára, melyekkel egyrészt a kartellek kívánják czéljaikat előmozdítani, másrészt az állam kívánja beavatkozásának sikerességét biztosítani, hanem bele kell hatolnia ugy a kartellek keletkezésének okaiba, mint azok lényegébe, gazdasági törekvéseik mélyébe. És akkor azt találjuk, hogy csaknem az összes, jelenleg fennálló kartellek a kényszerítő szükség nyomása alatt keletkeztek, „Kinder der Noth", — miként egy német iró jellemzi őket, — egy födél alá hajtva a tönkretétel veszélye által, mely tagjaikat különkülön fenyegette. A 19. században az ipari termelés és értékesítés legfontosabb feltételei és viszonyai rohamosan és gyökeresen megváltoztak. A gépeknek tökéletesedése és a gyáraknak a lehető legnagyobb és ez által aránylag legolcsóbb termelésre való berendezése oly túltermelést idézett elő a gyári előállításra alkalmas tömegczikkekben, hogy azokat a fogyasztásnak bármily növekvése mellett is a normális vállalkozói nyereség mellett elhelyezni lehetetlenKereskedelmi Jog