Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1904 / 2. szám - A csődeljárási költségek előlegezése a csőd megnyitása után
í sz. váltak,* hogy ugy, mint mindenütt, ott, a hol a gazdaságilag gyengék az erősekkel állnak szemben, a korlátlan szabadság visszaéléseket szül és e visszaélések a kereskedelmi alkalmazottakkal szemben is hol kisebb, hol nagyobb mértékben megvannak. Vájjon a Németországban elismert ezen állapot megvan-e a mi viszonyaink közepette is, melyek a németekétől lényegesen elütök ? A panaszok nálunk megvannak, ellenben arról, mennyiben jogosultak azok. nálunk meggyőződést szerezni alig lehet ; határozattárainkban nem igen találunk esetet, melyből kitűnnék, hogy a főnök a kereskedelmi alkalmazott gyengébb helyzetét a maga előnyére mértéktelenül kihasználta volna és a kereskedelmi minisztérium által kiadott fenti anyaggyüjteményben is csak elvétve akadunk egy-egy oly esetre, mely visszaélést mutat. És a panaszok még is megvannak, melyek között a leggyakoribbak amiatt hangzanak el, mert a törvényes felmondási idö a főnökök javára kevesbbittetik vagv megszüntettetik. A kereskedői körök maguk elismerik, hogy e panasz nem mind alaptalan ; hogy viszaélések nálunk is vannak. Kodifikáczió szempontjából tehát kötelességünk e panaszok okát, az állítólagos viszaéléseket felkutatni. A czel érdekében azonban nem tarthatjuk elégségesnek azt, amit a minisztérium az Ipartörvény módosítása czimü munkálat előszavában e tekintetben igér, hogy „az érdekeltség kívánságait és javaslatait" ismertetni fogja. Hisz e kívánságok és javaslatok nagyrészt már 1900-ban is a minisztériumban elfeküdtek és ezek daczára létrejött az 1900. évi előadói tervezet, mely arra enged következtetni, hogy ezek a kívánságok és javaslatok nagyon is egyoldalról jöttek, azok nem alapulnak a hazai viszonyokon, hanem csupán visszhangjai a külföldön más fajta viszonyok alapján keletkezett kívánalmaknak. Szerintünk nekünk is fel kellene keresni kérdéseinkkel az ország legkülönbözőbb részein az érdekelteket, hogy a legváltozatosabb viszonyok között élőktől megtudjuk, mik a panaszok és mire vezethetők azok vissza ? Kérdezösködésünket kiterjesztendőnek tartjuk valamennyi eddig felhozott panaszra. Nevezetesen kérdezzük meg az illetőktől, mik a tapasztalataik a felmondási idö, a munkaidő, az egészségügyi viszonyok, a szabadságidő, a versenytilalmi kikötés, a főnök által kiszabott bírságok, az óvadékok stb. tekintetében. A nyerendő anyag alapján aztán megállapítható, hogy vájjon nálunk is olyanok-e a viszonyok, amelyek a segéd érdekében törvényhozási beavatkozást igényelnek és egyúttal azt, hogy esetleg mely irányban kötendő meg a szerződési szabadság. Vizsgálódásaink közben azonban nem szabad megelégednünk annak kikutatásával, hogy mily irányban van szükség védelemre, hanem vizsgálnunk kell azt is, vájjon minden keres* Dr. Wittmann: Jogaszegyl. értek. XX. k. V. fűz. kedelmi alkalmazottnak van-e szüksége oltalomra, vagy csak azoknak egy bizonyos osztályára szoritandók a védelmi intézkedések? Ugyanis a kereskedősegédeket két osztályba sorozhatjuk : az egyikbe tartoznak azok, akik magasabb, közép- vagy felső iskolai műveltséggel birnak, az üzletben fontosabb tevékenységet fejtenek ki és magasabb díjazásban részesülnek, a másodikba azok, kik mint tanonezok kezdték meg pályájukat, rendszerint csupán az elemi iskola nyújtotta műveltséggel birnak, az üzletben alacsonyabb rendű tevékenységet fejtenek ki és így munkásságuk könnyen más munkaerővel pótolható (boltisegédek.) Nyilvánvaló, hogy az első csoportban felsoroltak nagy része védelemre nem szorul, ezek tudása elég erőt ad nekik arra, hogy a főnök jogosulatlan igényeit visszautasítsák és azok ellen magukat már előre biztosítsák ; a második csoportban felsoroltak ellenben önmagukban támaszszal nem birnak és így vagy tűrik a főnök önkényét, vagy az állásnélküliség veszélyének teszik ki magukat, miért is ezeknél a megváltoztathatalan törvényes oltalom pótolja a szerződési szabadság korlátolásával járó jogi kényszert, igaz. hogy e két osztály között a határt megvonni igen nehéz ; ha azonban vizsgálódásainkat erre nézve is kiterjesztjük, talán fogunk találni módot arra, hogy csak azon alkalmazottakat vegyük a törvény gyámkodása alá, akik arra tényleg rászorulnak. Jelen soraink azt czélozzák, hogy az érdekelt köröket, névszerint a kereskedőket és a kereskedelmi alkalmazottakat felhívjuk arra, hogy a keresk. alkalmazottak jogi állásának szabályozása érdekében az egyszer már felvett és ismét elejtett mozgalmat uj erővel és uj irányban karolják fel : országszerte, a lehető legszélesebb körökben vizsgálják a jelen állapotokat és azok hiányait és ismertessék nyert tapasztalataikat, hogy a törvényhozónak ne csak .kívánságok és javaslatok." de tények is álljanak rendelkezésére, mert csak akkor lehet az alkotandó törvény olyan, amely ugy a kereskedelmi alkalmazottak, mint a kereskedők érdekeit hathatósan támogatja: hisz bizonyos, hogy a főnök is könnyebben éri el üzleti czélját, ha erős és rendezett viszonyok között élő, megelégedett segédszemélyzet támogatja őt munkájában. A csődeljárási költségek előlegezése a csőd megnyitása után. Irta : Dr. Szász János. A csődtörvény 87. §-a értelmében, ha a csődnyitási kérvény elintézésekor az tűnnék ki, hogy a tényleg létező vagyon a csőd alatti kereset tekintetbe vétele nélkül az eljárási költségek fedezésére sem elegendő, a csőd csak akkor rendelhető el, ha a hitelezők a csődeljárási költségek viselésére készeknek nyilatkoznak és a bíróság által e czélra megállapított