Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Igazságügyi teendők

4 Itt van továbbá kereskedelmi törvényünk­nek a fuvarozási jogra vonatkozó része. Bei­hajózásunk ügye mindeddig nincs szabályozva, tengerjogi kérdésekben pedig kénytelenek va­gyunk még mindig a franczia code de commerce vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni. A postajog különösen a posta felelősségére való tekintettel régi, elavult regulamentumokban van szabályozva. Vasutjogunk ugyan megfelelő rendezést nyert a nemzetközi érintkezésben a beczikkelyezett berni egyezményben foglalt kielégítő rendelkezések által, mindamellett szükséges volna azoknak a belföldi forgalomra való megfelelő kiter­jesztése. De legsürgősebb teendő a vasutjog terén egyrészt a megváltozott üzemekre való tekintettel az 1874 : XVIII. t.-cz. vonatkozó rendelkezé­sének megfelelő módosítása és kiterjesztése, va­lamint az 1851-iki vasúti rendtartásnak modern alapokra fektetett átalakítása. És végezetül a biztosítási ügyletek. Több egy évtizedénél, hogy a biztosítási ügyletek és ezzel kapcsolatosan a biztosító társaságok meg­felelő jogi rendezését mindenki sürgeti. Is­merjük az e részben a kormány megbízásából kidolgozott javaslatot is, amely főczéljának voltaképen a biztosítási jog közigazgatási részé­nek szabályozását és rendezését tekinti és csak mellesleg vesz fel némely más rendelkezést is, különösen a biztosítási ügynökök visszaélései ál­tal teremtett jogi helyzeteknek orvoslására. És ha egyénileg szivesebben is látnók, hogy, ha már eddig késlekedtünk, a biztosítási jog nálunk is most már az uj német törvénytervezetnek megfelelően az egész vonalon nyerjen ujabb, megfelelő rendezést, még is nem tudjuk eléggé kárhoztatni, hogy a tudós szerzője által elkészí­tett ezen javaslat ezideig törvényerőre nem emeltetett s hogy a magyar jogélet annak el­vitázhatlan előnyeit mindeddig nélkülözni volt kénytelen. A strikte kereskedelmi jogra vonatkozó fent­ismertetett tennivalók egész lánczolatával azon­ban a hiteljog terén még nincsen az igazság­ügyi teendők sorozata lezárva. Hiszen váltó­törvényünknek is van egy intézménye, amely a megváltozott forgalmi viszonyok mellett továbbra alig tartható fenn. Ma, amikor a fizetés teljesí­tésére megjelölt személy késedelméről a többi kötelezettek inkább és előbb nyerhetnek értesü­lést, mint arról, hogy a váltó helyesen ovatol­tatott-e meg, vagy sem, a tisztán alakszerűség­1. sz. nek tekinthető óvás intézményének eltörlésében bátran átvehetnők mi a váltójog nemzetközi területén a kezdeményezés szerepét, abban a biztos tudatban, hogy a többi nemzeteknél hama­rosan elég követőkre fogunk találni. A csődön kivüli megtámadási jog kodifiká­lásának követelése évek óta állandóan tárgya ugy az ügyvédi kamarák, mint a kereskedelmi szaktestületek felterjesztéseinek és ha mi ehez hozzákapcsoljuk annak hangoztatását, hogy a csődtörvénynek a megtámadási jogra vonatkozó határozmányai is megfelelő módosítást igényel­nek abban az irányban, hogy egyrészt a jó­hiszemű jogszerzés sérelmet ne szenvedjen csupán azért, mert az adósnál beállottak azok az anyagi zavarok, amelyek nem minden eset­ben jelenthetik egyúttal az anyagi csőd fenfor­gását is, másrészt pedig a rosszhiszemű jog­szerző ne bújhasson a törvény sánczai mögé, csupán azon az alapon, hogy követelését a meg­támadási jog gyakorlására megállapított határ­időn tul érvényesiti a csődtömeg ellen, amely hibás állapoton a joggyakorlat segített ugyan az által, hogy a megtámadási jognak kifogás alakjában történt gyakorlása esetében a csőd­törvénynek vonatkozó rendelkezését kiterjesztő­leg alkalmazta oly értelemben, hogy ilyen eset­ben a meglámadási jog gyakorlására meghatá­rozott hat havi határidő nem a csődnyitás nap­jával, hanem azzal a nappal veszi kezdetét, a melyen a csődtömeg képviselője az érvényesí­tett követelési igényről tudomást szerzett, — mindamellett a jogbiztonság megköveteli, hogy a joggyakorlat eme helyes felfogásának meg­adassék a pozitív törvényes alap. Amint a fent előadottakból látjuk, szép sorozata az igazságügyi teendőknek vár sürgős megoldásra a hiteljog terén, ha nem is vesszük külön számításba azokat is, amelyek nem ugyan a nagyobb szerves törvényalkotások keretében, de mint önálló fontos részletkérdések ugyancsak már huzamosb idő óta döngetik a törvényhozás kapuját: rendezést igénylendők. Pedig a részlet­ügy szabályozása, avagy a tisztességtelen ver­senynek a kereskedelemben való megakadályo­zása, úgyszintén az abszolút időből származó 1852. évi szeptember 4 iki „nyílt parancs"-csal szabályozott házalási ügy törvényhozási rende­zése, mindenesetre olyannyira fontos részletkér­dések, amelyek a kereskedelmi jog kodifikácziója szempontjából sürgősebb megoldást igényelnek, mint amilyent az illetékes törvényhozási ténye­Kereskedelmi Jog

Next

/
Thumbnails
Contents