Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

6. sz. Kereskedelmi Jog 179 A Code de commerce 145. és 146. §-ai szerint mely szakaszok a chequere is alkalmazandók — vé! lelmezendő, hogy aki valamely váltót lejártakor bevált — feltéve, hogy tiltakozás nem érkezett hozzá — fizetése által jogérvényesen szabadult kötelezettségétől. Ezen vélelem csak ugy volna megdöntheti), ha felperes alperesnek részéről beváltás körül vétkes gondatlanságot bizonyitott volna. E bizonyítás azonban nem sikerült felperesnek, mert a chequen mi sem árulta el annak hamis voltát. Az a körülmény, hogy az első hátirat törölve volt, nem jelent semmit, mert az első hátirat törlése állandó szokás bankoknál és kereskedőknél. Azon továbi körülmény, hogy a cheque február 5-ike helyett február 15-én váltatott be, ugyancsak nem magyarázható I-ső rendű alperes terhére. Az elkésett beváltásból nemcsak hogy gyanút nem kellett merítenie, hanem ellenkezőleg megnyugvást meríthetett belőle, mert a lefolyt idő daczára, mely alatt az érdekeltek a cheque ellopását felderíthették volna, semmi sem történt, ami a cheque birtokosát annak értékesítésében akadályozta volna. Azon további körülmény pedig, hogy I. rendű alperes, midőn a cheque beváltása után már értesült annak hamisított voltáról, még sem értesítette erről a II. r. alperest, hogy megakadályozza őt az ellenérték kiszolgáltatásában, ugyancsak nem róható I. r. alperes terhére, mert a figyelmeztetést épen felperesnek, mint első sorban érdekelt félnek, kellett volna eszközölnie, amit ha idejekorán megtesz, II. rendű alperest még sikeresen visszatarthatta volna az ellenérték kiszolgáltatásától. II. rendű alperessel szemben szintén elutasítandó volt felperes és pedig első sorban azért, mert a cheque értékét nem ő felperes, hanem I. rendű alperes fizette ki s igy felperes jogviszonyban sem állolt II. r. alperessel. Másrészt azonban azon forgatmány, melylyel II. rendű alperes a cheque birtokába jutott, valódi, az első forgatmány hamisított volta pedig tekintetbe nem jön, annál kevésbbé, mert összejátszás vagy büntársaság II. r. alperes terhére bizonyítva nem lett. Azon körülmény, hogy I. rendű alperes a cheque értékét épen felperesnek nála letelt tőkéjéből fizette ki II. r. alperesnek, szintén nem eshetik latba, minthogy II. r. alperes eljárása jóhiszemű volt és oly körülmény sem igazoltatott ellene, melyből folyólag bármiféle fele lősség származhatnék terhére. Mindezen okoknál fogva felperes elutasítandó volt keresetével. Közli: dr. Sós Ernő. Boykott. 32. Valamely munkás kirekesztése (boykottálása) a munkaadók szövetsége által, ha a kirekesztés a munkásnak a kenyérkeresetét tetemesen megnehezíti és annak tanúsított magatartásában elegendő indokát nem leli, — de csakis ezen feltételek fennforgása esetében — erkölcstelen cselekményt képez. Az a munkaadó, aki kirekesztési indítványával a szövetség intézkedését előidézte, a munkásnak kártérítéssel tartozik. (Németországi Reichsgericht.) Szocziális szempontból figyelmet érdemel a Reichsgericht alanti határozata, mely a munkaadóknak egyes munkásokkal szemben alkalmazott boykoltját bírálja el a kártérítési kötelezettség szempontjából. Az indokolás a német legfelsőbb bíróság azon álláspontját domborítja ki, hogy egyes munkás boykottálása magában véve még nem erkölcstelen cselekmény ugyan, azonban azzá válik, ha e szigorú rendszabály alkalmazása a munkás magatartásában nagyon alapos indokát nem leli. Az ítélet tárgyául szolgáló eset a következő volt: A berlini érczmüiparosok szövetsége egy munkásközvetítő irodát tart fenn és kötelezi a tagjait, hogy csakis oly munkásokat alkalmazzanak, akik ezen iroda által kiállított igazolványnyal el vannak látva. Ha az iroda az igazolványt visszavonja, a munkaadó munkását elbocsátani köleles. Alperes munkaadó czég egy munkását (a perbeli felperest) elbocsátotta azon okból, mert az munkástársait tolakodó módon rábírni igyekezett arra, hogy lépjenek be az érczmunkások szervezetébe ; a munkások e miatt panaszkodtak is alperesnél, midőn pedig alperes felelősségre vonta felperest, ez vele szemben kihívó és ildomtalan viselkedést tanúsított. Felperes elbocsáttatása után, az érczmukások szakszervezetében ülést hivatott össze s ezen az ülésen alperesi czég ellen, részben valótlan előadásokkal igyekezett hangulatot kelteni. Alperesi czég ennek folytán a való tényállás előadása mellett, oly irányú indítványt terjesztett elő az érczmüiparosok szövetségénél, hogy felperest rekeszszék ki a munkából. A szövetség ezen indítványt tárgyalás alá vette és a tárgyalás eredményekópen felperestől igazolványát megvonta, minek folytán felperes időközben nyert állását elvesztette. Felperes ezután huzamos ideig munka nélkül maradt, majd egy sörfőzdében kapott munkát, hol azonban hetenkint 6 márkával kevesebbet keresett, mint előző foglalkozása révén. A kereset kártérítésre irányult a kirekesztést indítványozó czég ellen. A két első bíróság felperest elutasította keresetével, egyrészt azon okból, mert a munkából való kirekesztés nem az indítványozó alperesi czégnek, hanem a munkaadók szövetségének volt a ténye ; a szövetség pedig perbe nem vonatott. Másrészt azonban felperes magatartásában is elegendő okát látta annak, hogy ellene, mint munkásnak nem alkalmas egyén ellen, a munkaadók szövetsége a kirekesztést elrendelje. A Reichsgericlit mindkét bírósága ítéletét megváltoztatta és alperest a kereset értelmében marasztalta. Az indokokból kiemeljük a következőket: Kérdés tárgyát nem képezheti, hogy az alpesi czég kirekesztési indítványa és felperes károsodása között megvolt az okozati összefüggés. Már most csak az döntendő el, hogy az indítvány folytán felperes ellen alkalmazott eljárás erkölcstelen volt-e s igy a polg. trkv. 826. §-a szerint, alapját képezheti-e kártérítési kötelezettségnek.*) Ezen kérdés elbírálásánál figyelembe veendő, hogy a munkásközvetitő irodának szervezeténél fogva módjában van, egyes munkásokat a német birodalom legtöbb érczmüvállalatából kizárni. Ezen kizárás pedig ellentétben áll az ipartörvény (Gewerbe-Ordnung) 113. §-ának *) A német polg. tvkv. 826. §-a igy szól : „Aki másnak a jó erkölcsökbe ütköző módon szándékosan kárt okoz, ezt a kárt annak megtéríteni köteles."