Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

e. sz. nali szállításra. 1903. szeptember 11-én B. ismét irt A.-nak, hogy a naptárakat sürgősen 3 nap alatt szállítsa, miután azokat vevőjének el kell szállítania. A. erre 1903. szeptember 17-én inegküldötte a naptárhátakat azzal az értesítéssel, hogy B.-nek a tömbökre még egy hónapig várakoznia kell, miután azok nyomtatása még ennyi időt igényel. B. átvette a naptárhátakat és 1903. szeptember 21-én értesítette A.-t, hogy a tömböket nem igényli, azokat másutt fogja beszerezni és azok árát A. számlájából le fogja vonni, mire A. ismét kijelentette, hogy a tömböket 4 hét alatt szállítja. B. erre nem válaszolt, hanem 1903. október 13-án, midőn A. neki a tömböket megküldötte, azokat el nem fogadta, hanem A.-nak visszaküldötte. A. erre perelte B.-t a tömbök átvétele iránt. A perben B. bizonyította, hogy ő a tömböket és naptárhátakat már augusztusban szeptember hó közepére szállitandólag tovább eladta, hogy a naptárhátakat vevőjének még szeptemberben, a tömböket pedig 1903. október 4-én vevője erélyes sürgetései után elszállította. A kihallgatott szakértők szerint a naptárak és tömbök előállítása rendszerint az év elején százezrenként szokott megejtetni, és azok legkésőbb augusztusban teljesen készek, mivel ekkor már az elárusitás kezdődik és igy felperes a júliusi rendelést szeptember közepéig nehézség nélkül teljesíthette volna; alig hihető, hogy a 2300 db tömb külön nyomatott volna ; Bécsben a tömböket A. 3—5 nap alatt feltétlenül beszerezhette volna; objective az 1903. október 13-iki leszállítás nem oly elkésett, hogy a tömböket nem lehetett volna már akkor elszállítani. A legfelsőbb bíróság, mint felülvizsgálati bíróság felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: „A keresk. törvény 356. §. értelmében az utólagos teljesítés engedélyezése az ügylet természetétől, vagyis az eset konkrét körülményétől függ. Alperes felperest közvetlenül a teljesítési idő előtt pontos teljesítésre figyelmeztette annak a kiemelésével, hogy őt ismét az ő vevője sürgeti és hogy az áru idényczikk. A felebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy felperes magatartásából, akinek a szóbanforgó üzletág viszonyai szerint a tömböket készenlétben kellett volna tartania, alperes teljes joggal tételezhette fel, miként felperes nem is gondol komolyan a tömbök elszállítására. Midőn felperes a naptárhátakat ép a teljesítési időben elszállította, a tömbök elszállítására pedig az üzleti viszonyoknak egyáltalán meg nem felelő egy havi határidőt kért, alperes jogosult volt a szerződés nem teljesített részétől az utólagos teljesítési határidőre való tekintet nélkül elállani, annyival inkább, miután alperest is vevője sürgette és neki a fedezeti vételről idejekorán gondoskodnia kellett. Felperes 1903. szeptember 23-ról kelt levele nem nyújtott okot a további várásra, miután abban felperes ugyan- | csak 4 heti határidőt kért. Hogy alperes a fedezeti vételt csupán 1903. október 4-én ejthette meg és felperes a tömböket 1903. okt. 13-án szállította, utólag igazolja alperes álláspontját. Végezetül az, hogy a szerződés nem teljesített részétől alperes elállani jogosult volt, kitűnik abból, hogy felperes 1903. augusztus 14-én a hát- és tömb szétválasztását önmaga ejtette meg és hogy ő azokat, noha a vételnél egységes ár volt megállapítva, mégis külön számlázta." Közli: Dr. Spitzer József. Cheque. 31. Vélelmezendő, hogy az esedékes cheque beváltója — ha a beváltás ellen senki sem tiltakozott — fizetése által jogérvényesen szabadult kötelezettségétől. E vélelmet csak az intézvényezett vétkes gondatlansága erötlenitheti meg Nem állapit meg vétkes gondatlanságot az intézvényezett azon ténye, hogy a chequet a törvényes haladék letelte után (február 5. helyett február lő-én) fizette ki ; valamint azon körülmény sem, hogy a cheque beváltása után nem figyelmeztette jogelődjét a cheque lopott voltára s igy nem akadályozta meg, hogy jogelőde a cheque ellenértékét, mely még kezei közt volt, előzőjének kifizesse. Valamely hátirat hamis volta nem akadályozza a cheque jóhiszemű birtokosát abban, hogy a cheque ellenértékét az intézvényezettől jogérvényesen felvegye, hacsak nem az a hátirat volt hamis, mely által ö a cheque birtokába jutott. (Párisi Cour d'Appel.) A franczia joggyakorlat, egyezően a miénkkel, a váltójog elveit analógia utján a chequekre is alkalmazza. Az idézett határozat a Code de commerce 145. és 146-ik §-aira való hivatkozással dönti el a következő esetet: A Banque populaire suisse az Anglada és Bernis czég javára ellenérték fejében chequet bocsát ki a Comptoir national d'escompte de Paris bankczégre, mint intézvényezettre, 2500 frankról, február 5-iki esedékes séggel. Ezt a chequet küldés közben ellopták, hamis hátirattal forgatták Antonio Perezre, aki viszont Léon Blochra forgatta a chequet. Léon Bloch a chequet az intézvényezett Comptoir national d'escomptenál február 15-én beváltotta. A beváltás után néhány nappal kiderült a cheque hamis volta s a kibocsátó czég kénytelen volt a cheque értékét a rendelvényes Anglada és Bernis czégnek megtéríteni. A kibocsátó Banque populaire suisse erre beperelte az intézvényezett Comptoir national d'escompteot, valamint a cheque értékét felvett Léon Blochot a cheque értékére. Az elsőt azon alapon kérte marasztalni, mert az a chequet a rajta mutatkozó szabályellenességek daczára beváltotta, anélkül, hogy a körülmények szerint szükségesnek mutatkozó informácziókat beszerezte volna, miáltal vétkes gondatlanságot követett el. Másodrendű alperes pedig azért tartozik visszaadni a cheque felvett értékét, mert annak tulajdonát egy előző hátirat hamis volta folytán nem szerezte meg. A párisi tribunal, majd a Coud d'Appel elutasították a felperest mindkét alperessel szemben. Az Ítéletek indokaiból kiemeljük a következőt: