Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

í>. sz. Kereskedelmi Jog 177 tovább nem működhetett és belépett egy uj üzletbe, mely jobb árukat tetemesen olcsóbb árak mellett szállít. A kártérítési összeg 3000 frankban állapíttatott meg. (Francziaország. Tribunal de commerce de la Seine.) Tudjuk, hogy bíróságaink mily szigorú álláspontot foglalnak el a kártérítési perekben; bármennyire méltányosnak is látszik a felperes kártérítési igénye, nem juthat czélhoz, ha keresetének jogalapját nem képes perrendszerüleg valamely jogtételre vonatkoztatva világosan beigazolni. Az is gyakran megtörténik, hogy kára azért marad megtéritetlen, mert annak összege .perrendszerüleg" vagy „számszerűleg" teljesen be nem igazolható. És ez esetben nem sokat használ a sommás törvényünk által a bírónak megadott az a jog, hogy a kár összegét szabadon, legjobb belátása szerint állapithatja meg, mert bíróságaink e joggal igen ritkán élnek. Sokkal liberálisabbak s méltányosabb álláspontot foglalnak el a franczia bíróságok ; így egyik franczia törvényszék legutóbb kimondta, miszerint megállapítja a tisztességtelen verseny és ebből folyó kártérítési kötelezettség fenforgását azon tény, hogy egy czég alkalmazottja a konkurrens czég vevőihez aláirás nélküli oly tartalmú levelet intézett, amely az illető czég által szállított áruk vételárára vonatkozó oly adatokat foglalt magában, ame lyek alkalmasak a vevők elhóditására és az illető hivatalnokot kártérítésben marasztalta. (Tribunal de commerce de la Seine, 15.983/1904. sz. határozat.) A tárgyalás folyamán a következő tényállás állapíttatott meg: N. 1895. május 1-én kereskedelmi utazóként belépett a felperes üzletébe, honnan 1902. február 25-én önként lépett ki; felperes neki kitűnő bizonyítványt és 1800 frank rendkívüli jutalmat adott. Ennek daczára N. a felperes czég vevői legnagyobb részéhez 1902. márczius 30 án egy bizalmasnak jelzett körlevelet intézett, amelyben bejelenti, hogy a felperes czég szolgálatából kilépett, majd levelét következőkép folytatta: „Elhagytam a czéget, mert lehetetlen volt részére tovább működnöm, tetemesen felemelt árai miatt. Szerencsém lesz önt ezen szezonban felkeresni egy másik, igen jó ház részéről, amely jobb árukat, tetemesen olcsóbb árak mellett szállít. Látogatásom alkalmával könnyű leend erről alaposan meggyőződnie. Körülbelül a szokott évszakban fogom önnél tiszteletemet tenni; ha kissé később érkezem is, szíveskedjék rendeléseit részemre fentartani, mert számitok az ön megszokott bizalmára. Erre támaszkodván, megígértem főnökömnek, hogy tetemes üzletet fogok kötni és számitok reá, hogy ön ebben támogatni fog. Erősen hiszem, hogy utódomat a saját érdekében is, teljesen mellőzni fogja, ami által nekem is nagy szolgálatot fog tenni". Erre a levélre támaszkodva, a bíróság következőket jelentette ki: „Tekintettel arra, hogy ily körlevél szétküldése — még ha nincs is alárva N. részéről, — nem csak kárhoztatandó, hanem oly cselekmény, amely a tisztességtelen verseny elkövetését megállapítja, amelynek közvetlen czélja és következménye a felperesnek való károkozás, felperes méltán kérhet kártérítést. A törvényszék a rendelkezésére álló becslési adatokkal és eszközökkel megállapítja, hogy 3000 frank azon összeg, amely felperest teljesen kárpótolja és igy kötelezi N-t, hogy ezen összeget és a perköltségeket felperesnek fizesse meg". Az Ítélethozatalnál a törvényszék nem volt tekintettel alperes azon ellenvetésére, hogy a körlevelet sajátkezüleg nem irta alá. Látjuk ezen jogesetből a franczia joggyakorlat irányzatát, mely a kártérítési igényt méltányosság alapján, annak nagyságát pedig birói mérlegelés alapján állapítja, meg. Közli: Dr. Dezső Sámuel. Vétel. 30. Nem csak fix ügyletnél nem köteles, hanem a halasztó határidőre kötött vételi ügyleteknél sem köteles mindig halasztást adni a késedelmes félnek a másik fél; hogy mikor keli ilyet adni, az az ügylet természetétől, az esef konkrét körülményeitől függ. Nem köteles a vevő az utólagos teljesítésre halasztást adni különösen akkor, ha idényezikk szállításáról van szó, noha az idény még távolabbi időpontban fekszik és még kevésbbé akkor, ha a késedelmes fél viselkedéséből a másik fél azt következtetheti, hogy az előbbi nem gondol komolyan a szállításra. (Ausztria, Oberster Gerichtshof. A halasztó határidőre kötött vételnél akár az eladó, akár a vevő késedelme esetén az utólagos teljesítésre kellő idő csupán akkor engedélyezendő, ha az ügylet természete azt megengedi (Magyar K. T. 354. §.) Abból, hogy az ily vételnél az utólagos teljesítésre határidő nem minden esetben engedendő, még nem következik az, hogy az oly ügylet, melynél ily határidőt nem kell engedni, fix ügylet, miután az ily ügyleteknél mindaddig, mig a jogosult fél a törvényben megkívánt értesítést meg nem ejti, a késedelmes fél a teljesítést joghatálylyal eszközölheti. Azon esetek, amelyekben az ügylet természete az utólagos teljesítést meg nem türi, a vevő késedelme esetén, leginkább azok, melyeknél a vétel tárgya megromlásnak van kitéve s a halasztás veszélylyel jár (lásd Márkus Döntvénytár II. kiadás, IV. kötet 7102 eset), az eladó késedelme esetén pedig azok, melyeknél a vél el tárgya saison vagy a napidivatnak alávetett áru és végül azon eset, ha a vevő az árut már továbbadta (lásd Grecsák, Kúriai határozatok, I. kötet 135. oldal). Az osztrák keresk. törv. vonatkozó intézkedése azonos a mi törvényünk fentebb emiitett intézkedésével és az osztrák judikatura ugyanúgy magyarázza a törvényt, mint a mienk. így pl. a közelmúltban az osztrák legfelsőbb bíróság az eladó késedelme esetében 4735/1904. számú ítéletében kimondotta, hogy a vevőnek nem kellett utólagos teljesítésre határidőt adni, miután a vétel tárgyát saisonáru képezte. Az eset ez: A. utazója utján eladott B.-nek 2300 drb naptárhátat a hozzájuk tartozó tömbökkel 1903. szeptember közepén szálhtandólag; A. az utazója által szabott árat tulalacsonynak tartotta, miért is 1903. augusztus 14-én alperesnek levelet irt, amelyben igyekezett őt arra birni, hogy a tömbökért külön fizessen; B. ragaszkodott a megkötött árhoz és egyúttal figyelmeztette A.-t, hogy ő az árut már tovább eladta és felkérte az azon-