Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

172 Kereskedelmi Jog 6- sza kérdéses kikötést magában foglaló s ennél fogva, szemben az eredeti ajánlat tartalmával, uj ajánlat természetével biró biztosítási kötvényt felperes minden észrevétel nélkül elfogadta és megtartotta. (2747/1903. V. sz.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete a benne felhozott és elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. 102. Az a körülmény, hogy a biztosított, a kivel szemben bizonyirtatik, hogy az ajánlatot megelőzőleg magát valamely orvos által „megvizsgáltatta," az ajánlatban foglalt arra a kérdésre, hogy ki „gyógyította" öt utolsó betegségében, azt fe'elte, hogy senki, — nem állapítja meg a közlési kötelelezettség megsértését. (Curia. 1646/1903 — 1904. nov. 3.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: Kötelezi alperest, hogy felperesnek 4000 kor. tőkét, stb. fizessen. Indokok: Néhai R. M. és alperes 1900. évi április 3-án az A. alatt csatolt biztosítási szerződést kötötték meg. R. M. 1901. szeptember 25-én meghalt. Felperes keresetével a biztosított halála esetére kikötött 4000 kor. biztosítási összeget követeli. Alperes azon az alapon támadja meg a biztosítási szerződést, mert a 2 '/. alatti ajánlat II—VII. kérdésére valótlan feleletet adott, midőn azt állította, hogy beteg nem volt és orvos által nem gyógykezeltetett, mert a biztosítási szerződés megkötése előtt rákbetegségben szenvedett és ebben a betegségében dr. S. B. orvos több hónapon át gyógykezelte. Ennek bizonyítása végett alperes egyedül dr. S. B. tanura hivatkozott. Dr. S B. azt vallotta, hogy néhai R. M.-t 1900. évi január hó 16-ika után több ízben megvizsgálta, de állandóan nem gyógykezelte; az alsó ajakon levő daganatot a tanú ráknak vélte felismerni, de górcsövi vizsgálat hiányában diagnózisának biztos alapja nincsen. Ezzel a vallomással sem az, hogy a biztosított az ajánlat kitöltése előtt beteg volt, sem az, hogy öt betegségében orvos gyógykezelte, bizonyítva nincs. Ennélfogva az sincs bizonyítva, hogy a biztosított valótlan feleletet adott, midőn a 2"/. alatti ajánlat II—VII. kérdéseire azt felelte, hogy orvos által nem gyógykezeltetett. Ehhez képest alperest kötelezni kellett. (19.156/1903.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokok alapján és felebbezésében előadottakra tekintettel azért, mivel dr. S B. tanúnak abból a vallomásából, hogy az általa megállapítani vélt diagnózisnak biztos alapja nincsen, kétségtelen, hogy adott esetben a per adatai nem szolgáltattak bizonyítékot arra nézve, miszerint R. M. már az ajánlat benyújtását megelőző időpontban valamely, a biztosítás elvállalására nézve fontos betegségben szenvedett volna, annál kevésbé arra nézve, hogy R. M. az ajkán keletkezett daganat veszélyes voltáról már az ajánlat benyújtását megelőző időpontban tudomással bírt volna. (1971/903. V. szám.) A m. kir. Curii: A másodbiróság ítélete indokai alapján helybenhagyatik. 103. Az életbiztosítási összegre való igénynek a kötvény átadása utján való elzálogosítása által a zálogtartó csak azt a jogot nyerte, hogy az összegből magát követelésére nézve kielé githesse, de az elzálogosító biztosított fél még ezáltal nem szűnt meg a kötvénynek birtokosa lenni; az elzálogosítás még akkor sem egyenlő jogi hatályú az átruházással, ha az átruházás tárgyai elömutatóra szóló kötvények. (M. kir. Curia. 1904. I. G. 232. — 1904. október 11.) Ipari baleset. 104. A munkaadó gyáros vagy iparos csak akkor kötelezhető a munkását ért baleset miatt kártérítésre, ha a baleset a munkaadónak vagy megbízottjának cselekvése vagy mulasztási ténye által idéztetett elő, különösen pedig ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek az 1893. XXVIII. t.-cz. 1. §-a szerint az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének biztosítása érdekében szükségeseknek jelöltettek meg. Egymagában az, hogy a munkást a baleset a munkaadónál való alkalmazása ideje alatt és a munkaadó által neki kijelölt munka közben érte és hogy a munka nehéz és közönséges veszélylyel járó volt, (jelen esetben a munkás mint kazánkovács többedmagával egy gépgyárban egy nagy sulyu kazán felállításával foglalkozott és eközben a kazán megbillenve, a munkás jobb lábát megsértette), a balesetet ért munkást a munkaadó ellen kártérítésre nem jogosítja, mert ha a baleset a munkaadó és a munkás hibája nélkül következett be, akkor az véletlen esetnek tekintendő, amelynek következményét az viseli, akit a véletlen baleset ért, és mert a közönséges veszélylyel'járó munkánál magának a munkásnak is közönséges gondossággal kell eljárnia a veszély kikerülése szempontjából, (M. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. 1904. I. G. 320. — 1904. november 17.) (Hasonló értelemben határozott a m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1902. május 13-án 1. G. 696/1901. sz. a. — 1903. február llén I G. 527/1902. sz. a. — 1903. június 25-én 1. G. 275/1903. sz. a. — 1904. június 3-án 1. G. 13/1904. szám alatt és 1904. október 4-én I. G. 207/1904. sz. a.) Ezzel ellentétes joggyakorlatot követnek a m. kir. Curia többi polgári tanácsai, melyek gyakorlata szerint a veszélyes üzem tulajdonosa felelős a munka közben a munkásokat ért balesetért akkor is, ha őt mulasztás nem terheli, hacsak be nem bizonyítja, hogy a balesetet a sérültnek saját hibája, egy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye, vagy valamely elhárithatlan esemény okozta A felülvizsgálati és többi tanács gyakorlata közötti különbséget főleg az okozza, hogy nem ugyanazon szempontból vizsgálják, vájjon a baleset idején fenforgott veszély „közönséges" vagy „különös" veszély volt-e. A felülvizsgálati tanács is rendszerint meg szokta állapítani a kártérítési kötelezettséget „különös veszély" fenforgása esetén, hacsak a munkaadó nem