Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 6. szám - A téves árszámitás jogkövetkezményei

6. sz. benyújtásakor a K. T. 487. § a azon rendelkezésénél fogva, mely szerint a biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek el azon időponttól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna, elévülés okából már megszűnt. A biztosítási szerződés a K. T. 485. §. 4-ik pontja rendelkezése szerint hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj lejáratkor vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik. A törvény ezen rendelkezésére való tekintettel helyesen vitatja alperes, hogy a 3-ik díjrészlet fedezeteként kiállított s az 1901. évi november hó 15-iki lejárattal ellátott B) alatti váltón alapuló 129 kor. k8 fill.nek megfizetéséhez sem tarthat felperes törvényszerű igényt, mivel a fent kifejtettek szerint az 1900. évi november hó 15-én esedékessé vált 2-ik díjrészlet fizetése elmulasztatván, a biztosítási szerződés hatálya az imént hivatkozott törvényszakasz rendelkezésénél fogva megszűnt, a hatályt vesztett szerződés alapján pedig felperes a később lejáró díjrészleteknek kiegyenlítését a volt biztosítottól követelni nem jogosult. Ezek alapján tehát az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s a sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasítani kellett. (11916/P. 903.) A magy. Tcir. Curia: A másodbiróság Ítélete a benne felhozott indokok alapján és azért is helybenhagyatik, mert a felperes által felhívott L. M. tanú vallomása szerint, az általa alperesnek a B) alatt csatolt váltóra vonatkozóan engedélyezett halasztás 1901. évi január hó 14-ik napján tul nem terjedt s mert az emiitett naptól számítva a keresetnek 1902. évi január 20-ik napján történt benyújtásáig az egy évi elévülés már beállott. 100. A biztosítási feltételekben mindkét felet egyaránt kötelező szakbizottsági eljáráshoz a biztosított megidézése még akkor is szükséges, ha a biztosítási feltételekben ily irányú kötelezettség kifejezetten nem is foglaltatik; az e nélkül megtartott szakbizottsági becsű szabálytalan és mellőzendő (abban az esetben, ha e miatt a biztosított jogsérelmet szenvedett). (Curia. 1032/1904.— 1904. okt. 25.) A budapesti Tcir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: W. D. felperesnek „A magyar-franczia biztositó-társaság" czég alperes ellen 23 805 korona tőke s jár, iránt folyamatba tett rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy 10.613 kor. 69 fill. tőkét stb. bírói letétbe helyezzen. Keresetének többi részével felperes elutasittatik. Indokok: Nem vitás a peres felek közt, hogy felperes a Vilonya községben fekvő s alperesnél tüz ellen biztosítva levő vízimalom épületében, gépészeti berendezésében és az őrlés végett ott fekvő gabonában 1901. október 23 án tűzkárt szenvedett, vitás azonban a felperest megillető kártérítés mennyisége stb. Nem jöhet itt figyelembe felperesnek a szakbizottsági eljárás szabálytalan voltát vitató kifogása, mert ezen kifogás valóságát a 15—18. sz. a. okira'okkal szemben felperes tartozott volna bizonyítani, amit nem tett s ép ugy nem jöhetett figyelembe felperesnek az a kifogása sem, hogy őt sem a szakbizottság becsű foganatosításához meg nem hivták, sem annak eredményéről nem értesítették, mert a 15. és 16. sz. a. szakbizottsági jegyzőkönyvekben ilyen feltételek nem foglaltatván, mindennek hiánya a szakbizottsági becsű érvényét le nem ronthatja. Minthogy pedig annak a megállapítása, hogy a felperes részére járó kártérítési összegből a felperes hitelezői közül ki és mennyire nézve bír elsőbbséggel s hogy a 2 sz. a. okiratban foglalt engedmény a zálogjogot nyert hitelezőkkel szemben jogervényes-e vagy sem, nem a jelen per keretébe tartozik, továbbá, minthogy az alperes által fizetendőleg megállapított kártérítési összegre nézve feltétlenül fe inált alperesnek az a kötelezettsége is, hogy azt szükség esetén bírói letétbe helyezze és erre bármelyik érdekelt fél kérelmére jogosan kötelezhető: alperest a kárösszeg bírói letétbe helyezésére kellett kötelezni. (19994/1903. sz.) A budapest', kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az első bíróság ítéletét a per főtárgyára nézve a kir. ítélőtábla vonatkozó indokai alapján és azért hagyta helyben, mert a felperes által valódiság tekintetében nem kifogásolt 15. és 16. sz. okiratok szerint a peres felek mindkét peres felet egyaránt kötelező módon abban állapodván meg, hogy a kárt az általuk választott szakértők fogják mindkettőjükre kötelezően megállapítani, a peres felek mindegyike el van zárva ettől a bizonyítási módtól eltérő más, egyébként perrendszerü bizonyítékok alkalmazásától s a peres felek által választott szakértőknek véleménye a kár menynyiségénck megállapítása tekintetében mindaddig irányadóul veendő, mig be nem bizonyittatik, hogy a szakértők rosszhiszeműen, tévedésből vagy helytelen eljárás alapján becsülték meg a kárt; ennek bizonyítása pedig azt a szerződő felet terheli, aki a szakértői becsű szabálytalanságát vagy helytelenségét vitatja ; végül mert ebből íölyóan a beismerten peres felek által választott szakértőktől származó és azok által aláirt, 17. és 18 alatt csatolt összeállításokkal szemben felperesnek kellett volna az alperes tagadásával szemben az ezen becslések szabályszerűsége és helyessége ellen felhozott kifogásait bebizonyítania, felperes azonban erre nézve semmiféle bizonyítást fel nem ajánlván: a szakértői becsű ellen felhozott kifogásai figyelembe nem vehetők. (2856/1903. V. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéleté-