Kereskedelmi jog, 1904 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1904 / 1. szám - Az amszterdami tengerjogi kongresszus

1. sz. Kereskedelmi Jog 17 nagyobbra feltüntetni és nem fogadható el a meghatározás alapjául a jogos felek perbeli előadása sem, mert ugy felperes, mint alperesek a kártérítési kötelezettség tekintetében abban a téves felfogásban voltak, hogy alpereseket az elsikkasztott összeg erejéig kártéritési kötelezettség nem terheli, s ép azért felperes tagadta ezt, hogy sikkasztás egyáltalában előfordult, alperesek pedig egymástól eltérő, a per különböző szakai szerint változó magas összegekben igyekeztek az elsikkasztott összeget számszerűleg meghatározni. Az elsikkasztott összeg mennyisége tehát csak a bünfenyitő pernél fekvő tárgyi bizonyítékok alapján határozható meg. A könyvelő sikkasztott: 2118 kor. 18 fillért. A csődnyitás folytán felmerült költség kitesz : 5379 kor. 88 fill. Ez összegből azonban levonandók a csödvagyon kezeléséből és értékesítéséből felmerült összegek, mint melyek csőd nélkül is előfordultak volna és ép azért alperesek terhére nem számithatók : 480 kor. 14 fill. Ezen összeghez hozzáadandó még a tömeggondnok és helyettesének részére 3400 kor. átalányösszegben megállapított díjnak az a része, mely a csődvagyon kezelésének terhére számítandó. Ez összeg meghatározására nézve közelebbi támpontok hiányában a felmerült költségeknek V* részét vette az ítélőtábla alapul a tömeggondnoki díjnál. Levonva az összegeket (480 kor. 14 fill. és 850 kor. = 1330 kor. 14 fill.) a fenti 5379 kor. 88 fül. bői, 4049 kor. 49 fill.-ben állapítandó meg az az összeg, mely kizárólag a csődnyitás folytán merült fel és melynek erejéig alperesek kártéritési kötelezettséggel tartoznak. A csődhitelezők között felosztás alá került 19448 kor. 27 fill.-hez hozzászámítva a könyvelő által elsikkasztott összeget (2118 kor. 18 fill.) és a csődnyitás folytán felmerült költség összegét (4049 kor. 49 fill.), az 1899. évi április hó 30 ig számított kamatokkal együtt 38896 kor. 50 fill.-t kitevő csödkövetelésből, a csődhitelezök közt felosztandó lett volna 25616 kor. 17 fill., vagyis a követelések 65.85% erejéig nyertek volna kielégítést. Felperes 2130 kor. 30 fill-t. kitevő követelésére 50% erejéig kielégítést nyervén, alperesek további 15.85% vagyis 321 kor. 82 fill. erejéig voltak a kereseti követelés és annak a kereset beadása napjától járó törvényes kamatainak a megfizetésére kötelezendők, s ezt meghaladó kereseti követelésével a felperes elutasítandó. Felperes csak részben levén pernyertes, a perköltség a prts. 251. §-a alapján annál is inkább kölcsönösen meg volt szüntetendő, mert alperesek kártéritési kötelezettsége csak per utján volt kimondandó s annak összege csak e perben nyert birói megállapítást. (129/1903. polg. sz.) A m. Tcir. Curia: A másodbiróság Ítélete a fenforgó érdekegységnél fogva az 1881: LIX. t.-cz. 35. §-a értelmében a nem fellebbező alperesek által is fellebbezettnek vétetvén, — helyben hagyatik. Indokok: A másodbiróság ítéletét a benne foglalt és felhozott indokok alapján annyival inkább helyben hagyni kellett, mert a csödnyitás által felmerült költségek, mint az alperesek mulasztása folytán felmerültek, mindenesetre az alperesek terhére számitandók és mert a megállapított munkadíj az egyszerre folyamatba tett és letárgyalt több perekre való tekintettel is arányban elegendőnek találtatott. Az igazgatóság nyereségjutalékának megállapításánál a mult évről áthozott nyereség nem szolgálhat alapul. (A m. kir. Curia. 785/1904. sz. — 1904. június 17). A m. kir. Curia: Mindkét alsőbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával az alperes részvénytársaság által 1901. évi február hó 23-ik napján tartott közgyűlésén hozott az a határozat, amely által az igazgatóság jutalékának megállapításánál az 1899. üzletév tiszta nyereményéből átvett 2239 kor. 87 fill. összeg is számításba vétetett, megsemmisíttetik, stb. A másodbiróság ítéletének egyéb rendelkezései helyben hagyatnak. Indokok: A m. kir. Curiának 913/903. V. sz. alatt kelt rendelete folytán felperesek pótlólag a 3040/904. sz. alatt beadott kérvényük kapcsán az alperes részvénytársaság által kiadott hat darab részvényt birói letétbe helyezték, miáltal a felperesi részvényesi minőségük és ebből folyólag a K. T. 174. §-a alapján kereshetőségi joguk is igazolva van és így a másodbiróság ítéletének érdembeni felülvizsgálatát immár mi sem akadályozza. Nem vitás az a körülmény, hogy az alperes részvénytársaság igazgatósága jutalékának megállapításánál számításba vétetett az a 2239 kor. 87 fill -nyi összeg is, amely összeg az 1899. évi mérlegben megállapitott tiszta nyereségből a részvényesek közt osztalék fejében fel nem osztatott, hanem az 1900. üzletév számlájára áthozatott és nem vitás az sem, hogy ezen 2239 kor. 87 fill.-nyi összeg az igazgatóságnak az 1899. üzletévre megállapitott jutalékának megállapításánál szintén már számba vétetett, amiből pedig nyilvánvaló, hogy ez az összeg az igazgatóság jutalékának megállapításánál két ízben vétetett számításba. Minthogy pedig az alperesi részvénytársaság alapszabályainak a mérleg összeállítására és a tiszta nyeremény felosztására vonatkozó, a 135. és 136. §§-ban meghatározott rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy az évi jövedelemhez az előző évről áthozott nyereményösszeg hozzá nem számitható, ezen áthozott összeg tehát az igazgatóság jutalékának megállapításánál nem vehető számításba és így a tárgyalási határozatnak az a része, amely ezen jutalék megállapításánál ezt az összeget mégis számításba vette,