Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Valódi és álszövetkezet. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

81 e) Álszövetkezetté kérik minősíteni a kereskedők az olyan vállalatokat, amelyek a nyitott tagság elvével ellentétben, kizárólag meghatározott zárt foglalkozási csoport tagjait ölelik fel és tagjaikon kívül nemtagokat is kiszolgálnak. Ez a pont tulajdonképpen két követelményt állít fel : Ezek között első a nyitott tagság elve, amelyről tudnunk kell, hogy még a rochdaleieknél sem érvényesült minden korlátozás nélkül, amennyiben a rochdaleiek alapszabályai értelmében bármely tag felvételéhez 2 tag ajánlása és a vezetőség többségének beleegyezése, hozzájárulása volt szükséges. A tagságot lehet az alapszabályban lakóhelyhez, foglalkozáshoz kötni. Szövetkezeti törvényünk ezt nem tiltja és csak azt írja elő, hogy a tagságot politikai párthoz, felekezethez, vagy nemzetiséghez nem szabad kötni, egyébként szabadkezet nyújt ebben a tekintetben az alapszabályoknak. Az aiapszabályok szemmel tartásával pedig az igazgatóság dönt a tagok felvétele felett és az esetleg visszautasított tag felfolyamodással élhet a legközelebbi közgyűléshez. Jelenlegi szövetkezeti jogszabályaink szerint tehát az alapszabály igen is kötheti zárt foglalkozási ághoz a tagságot. Sőt rá kell mutatnunk airra, hogy vannak olyan szövetkezeti fajták, vagy ágazatok, amelyeknek lényegéhez tartozik a bizonyos mértékű exclusivitás. Pld. a házépítő, vagy zenekari szövetkezetek. E pontban foglalt 2. kívánság a nemtagoknak való árusítás, illetve a nemtagokkal való ügyletkötés sokszor vitatott kérdését érinti. Nagyon régi vila volt ez hazánkban különösen a magánkereskedelem- és a szövetkezeti mozgalom között s emlékeztetnem kell a mélyen tisztelt értekezletet arra, hogy 43 esztendővel ezelőtt, 1904-ben a Magyair Jogászegyletben ezt a kérdést egy széleskörű ankét vitatta meg, amelyen pld. gazdasági életünk egyik kiválósága, Éber Antal is amellett foglalt állást, hogy a szövetkezeteknek nem lehet megtiltani a nemtagokkal való ügyletkötést. Szövetkezeti törvényünk 23. §-ának miniszteri indokolása azt mondja, hogy a törvény „nem kíván változtatni azon a mai gyakorlaton, amely szerint a forgalombahozó (fogyasztási, értékesítő, beszerző, stb.) szövetkezetek eme tevékenységüket nem szövetkezeti tagokra is kiterjeszthetik. Kivételt lesz ebben a tekintetben a törvény a termelőszövetkezeteknél, amelyekre vonatkozólag úgy rendelkezik hogy szövetkezeti termelésben csak szövetkezeti tag vehet részt." Miután pedig a törvény nem kívánta tiltani a nemtagokkal való ügyletkötést, érthetetlen előttünk, hogy milyen alapon kívánják a kereskedelmi érdekképviseletek álszövetkezetté minősíteni a nemtagokkal ügyleteket kötő szövetkezeteket ? Rá kell mutatnunk arra is, hogy éppen az áruforgalommal foglalkozó fogyasztási, értékesítő, beszerző és egyébfajta szövetkezeteknél a visszatérítési elv érvényesülésének és a piaci áron való árusításnak, illetve vásárlásnak nem volna értelme, ha a szövetkezet nemtagokra nem terjesztené ki az üzletkörét. Meg kell állapítanunk tehát, hogy szövetkezeti törvényünk helyes úton jár akkor, amikoir a nemtagokkal való ügyletkötést nem tilalmazta és így a kereskedői érdekképviseleteknek ezt a kívánságát indokolatlannak és jogszabályellenesnek kell minősítenünk.