Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Zsögöd-Grosschmid Béni, a magyar jogtudomány szabadságharcosa

(j gyakorlatiban". „Amit a művelt Nyugat kidolgozott ós nagy fáradsággal kifejlesztett — folytatja elmélkedéseit Grosschmid — az mind szép, hasznos és hasznosítható dolog. De nemzeti kincsünk a külföldi törvények és törvénykönyvek (és — tegyük hozzá — a külföldi jogtudomány termékei) csak a rájuk magunk által fordított munka arányában és minősége szerint válnak". * Grosschmid küzdelmét jogtudományunk magyarításáért annak éppen abban a részében indította meg, amely már természeténél fogva a legnemzetközibb és a legerősebb német befolyást tüntette fel : t. i. a kötelmi jog terén. A „Fejezetek" azonban sokkal átfogóbb mű és a kötelmek tárgyalása kapcsán mélyen belemerül a telekkönyvi jog buvárlatába is, amely viszont jogunknak legosztrákabb része. Hogy Grosschmid műve mit végzett ezen a területen, az valóban a csodával határos. A „Fejezetek" az egész jogi világirodalomban páratlanul álló mű. Nem ismerek könyvet amely olyan mélyen, bevilágítana a kötelmi jog szerkezetének szövevényeibe. A mű hatásának titka módszerében rejlik, amely a legmélyebbre ható elemzés, a jogtételeket ízeikre szétszedő analízis. De ez az elemzés sohasem válik Grossehmidnél logikai játékká, mert célja mindenkor az igazságos megoldások keresése a tételes jog formái mögött. A jog „plasztikai" tételein keresztül a „meritórius" jogot, a méltányos és emberséges érdekkiegyenlítéseket igyekszik megtalálni. Benne fel sem merülhet az a kétség mely a német jogelméletet válságból válságba sodorta : a törvény és a bíró viszonyának, a jogparancsok és az élet parancsai közötti ellentmondásnak a kérdése. Grosschmid nem vette tudomásul az újabb német jogelméletek úgynevezett vívmányait, egyszerűen azért^ mert ő már évtizedekkel megelőzte a nyugati országok jogrendszereit a konkrét igazság kívánalmainak a formális jog eléhelyezésével. Grosschmid „Fejezetei" a jogi mozaikművészet remekei, melyeknek kompozícióját az életszerűség színes mozgalmassága hatja át. Tételeinek anyagát főképpen a bírói gyakorlatban felhalmozódott esetanyagból meríti, a bírói döntések kritikai feldolgozásával. Hozzájárul ehhez a képzeleti kísérlet módszere, amelynek során fantáziájának gazdagságával az eldöntött jogeseteknek a tömegét számtalan kigondolt eshetőséggel teszi még változatosabbá. Ez a módszer adja meg a műnek a kimeríthetetlen tartalmi gazdagságot. A „Fejezetek" valóságos kincsesbánya ; a mélyén rejlő problémák még távolról sincsenek feltárva. Emellett a müvet rendszere, módszere, előadásmódja, és tartalmi feldolgozása egyaránt kétségen kívül a világirodalom egyik legeredetibb jogi könyvévé avatja. A „Fejezetek" hatása rendkívüli volt. Már Szászij-Scluvarz Gusztáv helyesen ismerte fel (Parerga 497. 1.), hogy Grosschmid ezt a művet „az újabb magyar jog dogmatikája megalapozásának szánta", és ez a céltűzése nagymértékben meg is valósult. A hatalmas mű nyomán osztrák dologi és német kötelmi jogunk úgyszólván egy csapásra magyarrá változott. A tankönyvek és monográfiák megteltek a Grossohmid-alkotta új fogalmakkal, konstrukciókkal és elnevezésekkel. Grosschmid a „jogcímvédeh-m" szerkezetével addig seholsem ismert módon tudta megvalósítani a telekkönyvi rendtartás Scyllái és Charybdisei közt a telekkönyvön kívüli jóhiszemű