Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Zsögöd-Grosschmid Béni, a magyar jogtudomány szabadságharcosa

kommentároknak, és Reichsgerichtsentscheidungoknak a viaszlenyomata a mitológiai hihetetlenségeknek az országába fog tartozni". (Hitel és reáluzsora, 49. old.) Grosschmid eme szakadatlan küzdelmének sem lehetett meg az az eredménye, hogy törvényhozásunknak az 1870—1880-as években idegenből átvett kódexeit félretéve, azokat önálló magyar alkotásokkal helyettesítsük. De mégis folytonos intelmeinek meg volt az a hatása, hogy ezt a fordító öntudatlanul átültető módszert alaposan diszkreditálta, és ezzel — Szászy Schwarz Gusztávval karöltve — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy magánjogi törvénykönyvünk tervezete — a német polgári törvénykönyv magnetikus vonásával szemben is bizonyos distanciát tudott tartani. Különben is a tervezet csaknem 3 évtizeden át volt kitéve a kritika és a bírói gyakorlat mállasztó és áthasonító hatásának, mígnem Szászy Béla mesteri keze alatt 1928-ban olyan alakot öltött, amely nagyban hozzáidomult az időközben kifejlett hazai jogelmélet és joggyakorlat követelményeihez. 4. Az osztrák és német paragrafusinváziót, úgy amint Grosschmid megjósolta, nyomon követte a mult század végén az osztrák és német jogi irodalom beszivárgása a magyar jogtudományba. Ennek beszédes példája Zlinszky Imre magyar magánjoga, mely évtizedekig volt jogéletünkben a vezető tan- és kézikönyv. Zlinszky müvének egyébiránt nagy érdeme, hogy először tárgyalta 48. utáni tételes magánjogunkat igazán tudományos alapokon. De ezek a tudományois alapok németek voltak : könyve teli van osztrák és német irodalmi termékekre való hivatkozással, mégpedig nemcsak tudományos alapelvek illusztrálásaképpen, hanem a tételes jogszabályoknak mintegy támlapjaiként, és nem csupán elsőrendű tudósok szerepelnek benne, hanem szürke nevek egész sora is. Grosschmid is nagy tiszteletben tartotta a német jogtudomány vezéralakjait, habár ő maga sokkal inkább angol jogi műveltségű volt. De a német tudomány egyeduralmát jogi kultúránkban valóságos nemzeti veszedelemnek tekintette mert féltette tőle a magyar jogi gondolkodás önállóságát. Azért minden igyekezettel azon volt hogy a német egyeduralmat jogtudományunk terén leküzdje. Ez természetesen nem történhetett másképpen mint úgy hogy a magyar magánjog tudományát ismét a maga lábára állítjuk és újból önálló nemzeti egyéniességgel ruházzuk fel. E célok jegyében indul meg Grosschmid szabadságharcának második szaka, a hódító hadjárat a német jogi irodalomnak visszaszorítására. Erre szolgált egyfelől egyetemi tanításának páratlan ereje, másfelől a „Fejezetek kötelmi jogunk köréből" című korszakos műve. Előadásaiból csak a Jogszabálytan című kötet jelent meg nyomtatásban, 1905-ben. Ez talán 1848 óta a legmagyarabb jogi könyv. A Jogszabálytan világít be egyúttal abba a haditervbe, amellyel Grosschmid a magyar jogtudomány egyéniességének visszaállítását elérni kívánta. „A jog egyéniességére — úgymond nem lehet és tulajdonképpen nem szabad direkte törekedni. A jog egyéniessége indirekté, akaratlanul áll elő épp úgy, mint az egyes egyénben az individun'ilás. Ezen indirekt út pedig a jognak beható, lelkiismeretes, gondolkodó művelése a tudományban, kellően megfontoH és komoly kezelése a