Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Zsögöd-Grosschmid Béni, a magyar jogtudomány szabadságharcosa

magát a javaslatra és a „Magyar Igazságügyiben megjelent bírálataiban valósággal ízekre szedte széjjel. A harc kezdetben egyenlőtlennek látszott : a nagytekintélyű igazságügyi államtitkár müve valóságos Góliátként tornyosodott a fiatal (30 éves) nagyváradi jogtanár elé, aki azonban kivédhetetlen parittyaköveivel a javaslatot mégis halálra sebezte. Kimutatta róla, hogy az nem önálló mü, hanem „német plágium", „rossz fordítás", amely a magyar jogba idegen szellemet készül belevinni és így újabb szellemi szolgaságra vezet. A Teieszky-tervezet ugyan, tehetetlenségi nyomatékáva!, e kritika ellenére is, a törvénnyé válás, küszöbéig jutott el, de tekintélye annyira meg volt tépázva, hogy Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter jónak látta visszavonni. De ősi intézményeink megmentésén túl is Grosschmid valamennyi müvében vörös fonálként vonul végig a küzdelem az idegen törvényhozási művek tömeges recepciója ellen. „Miként az adós a hitelezőjével szemben, úgy süllyedhet szellemi téren helótává valamely nemzet, ha e kölcsönökben elmerül." (Jogszabálytan, 47. old.) Ha a nemzet önként vállalja is ezt a helyzetet, az mégis „pars servitutis", fél szolgaság, amint azt Grosschmid Tacitus Agricolájából idézi. „Innen van az — folytatja —, hogy a német áttekintésekben, vonatkozással a jellegre és forrásra, hazánk már most is (t. i. 1905-ben), mint Deutsches Rechtsgebiet szerepel". (Jogszabálytan, 47. old.) Két évtizeddel később (1928-ban) „Werbőczi és az angol jog" című remekművében, mely mintegy nemzetnevelői végrendelet volt, mutat rá újra a német kultúr-rabság veszélyére, amelynek céljait Gierke már 1914-ben világosan előrevetette, midőn egy beszédében abban látja Ausztria történelmi küldetését, hogy „német műveltséget vigyen keletre, az ott lakó különféle néptörzseknek, szem előtt tartva azonban, hogy ezeknek, — így közte a mi nemzetünknek is — a saját nemzeti műveltségük csupán alkuitúra, kultúrelágazás (Sonderkultur) a német, mint egyetemes főművelődéshez képest (Universalkultur.)" (Werbőczi és az angol jog, I. 445. old.) E kultúrrabságon belül különösen hátrányos következményekkel jár az utánzó módszer magára a jogfejlődésre. Grosschmid erre vonatkozó prófétai szavait alig lehet lelki megindultság nélkül olvasnunk. „Miként a fatörzs — mondja — a maga ágazatain saját karakterét, úgy árasztja végig egy kódex a nemzettestben a szolgaság bénító tudatát, vagy az önérzet villanyfolyamát ; süllyeszti vagy emeli a hazának minden gondolkozó fiát. Sajnos — fűzi tovább gondolatát — egyik vonásuk az ú. n. modern törvényeinknek, hogy azok túlnyomóan olyan szerkezetek vagy mondjuk óraművek, amelyeknek kulcsa odakünt őriztetik, t. i. a mi szellemi édesanyánknak a keblén." (Nemzeti irány, 8. old.) Ez pedig az önálló gondolkozás elvesztését vonhatja maga után, mert „minden gyakorlásra eléggé nem utalt, vagy tényleg eléggé nem gyakorlott szerv az organizmusban az idő folyamán elhanyatlik". Jogi téren ez oda vezet, hogy „az önálló jogi gondolkozás, sőt törvényértelmezés is mindinkább ritkulván szemeink előtt, az önálló intézményi stílus bátorító, tápláló és erőtadó forrása ... a jogintézmények terén természetszerűleg hovatovább tért veszít, úgyhogy egykét nemzedék multán az, hogy Magyarországon volt valaha olyan jogalkotás, jogtudomány és ítélkezés, amely más, mint a német törvényeknek,