Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezeti jog alapelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

38 Én a Szt. megalkotása után megoldottnak veszem az álszövetkezetek problémáját. A T. 98. §-a, amikor a Szövetkezeti Bíróságot megszervezi, kijelölte a kérdés eldöntésének egyedüli illetékes fórumát. A Szövetkezeti Bíróság működésében nemcsak azt találom megnyugtatónak, hogy végre megteremtődött az i'lletékes fórum, hanem főleg azt, hogy most már megszűnt az az állapot, hogy bárki is magának vindikálhassa azt a jogot, hogy egy konkrét szövetkezetet hol valódi, hol álszövetkezetnek minősíthessen. IV. Az alapítás szabályozásából csak egy néhány kérdésre szeretném a figyelmet felhívni. Méltóztatnak tudni, hogy a K. T. a szövetkezetekkel szemben is érvényesítette a liberális „szabályozott szabadság" rendszerét. Egyedül a biztosítási szövetkezeteknek volt szükségük hatósági engedélyre. Ezzel szemben az 1920 : XXX. tc. a hitelszövetkezeteknél éivényre juttatta a központkényszer gondolatát, aminek az lett a következménye, hogy 1920 óta köteléken kívülálló, önálló hitelszövetkezet nem alakulhatott. A Szt. elvileg az alapítás szabadságának a rendszerét fogadja el. A szövetkezet megalakulásához nincs szükség engedélyre. De érvényesül bizonyos fokig a szövetkezet gazdaságpolitikai befolyásolásának a lehetősége. A Szt. 14 és 15. §-ai értelmében ú. i. a bejegyeztetésre vonatkozó iratokat nemcsak a Cégbíróságnak, hanem a Szövetkezeti Kamarának is be kell mutatni. Ha már most a Kamara azt látja hogy a megalakulás nem felel meg a Szt. rendelkezéseinek vagy a szövetkezeti intézmény célkitűzéseinek, akkor az erre vonatkozó észrevételeit közli a szövetkezetügyi miniszterrel és magával a szövetkezettel is. De nem közli a Cégbírósággal, amely a hozzá érkezett kérelem tekintetében ugyanezeket a körülményeket szintén köteles vizsgálni. Nem mondja meg a törvény azt sem ; mi legyen akkor, ha a szövetkezet összehívott közgyűlése napirendre tér a Kamara aggályai fölött. És hogy mit csinál a kamara vagy a miniszter, ha a Cégbíróság (ideértve jogorvoslat esetében magát a Kúriát is !) bejegyzi azt a szövetkezetet, amely ellen a Kamara aggályokat juttatott kifejezésre. Szentül meg vagyok győződve, hogy a Kamara és a Cégbíróság ki fogják építeni az egymás közötti kooperációt. Hiszen igazán alig van komoly akadálya annak, hogy a Kamara a maga aggályait a Cégbírósággal is közölje. Megjegyzem, hogy a magam részéről, éppen a szövetkezet közérdekű voltára tekintettel, semmi kivetnivalót sem találtam volna egy olyan rendelkezésben sem, amely a Cégbíróságot csak akkor jogosítja fel egy új szövetkezet bejegyzésére, ha a bejegyzés iránti kérelmet a Kamara is ellenjegyzi. Ebben az esetben megszűnt volna a megalakulás előfeltételei tekintetében a különbség a hitelszövetkezetek és a töblbi szövetkezetek között. Az alapítással kapcsolatban még csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a Szt. 9. §-ában megállapított tagminimum túl magas. Az 1927 május 11-iki orosz ipari szövetkezeti törvény értelmében már öt tag megalapíthat egy szövetkezetet. A Szt. rideg tagminimumában csak egy megnyugtató van. Hogy t. i. ezt a merevséget a szövetkezetügyi miniszter enyhítheti. Szeretném hinni, hogy abban az esetben is enyhítheti, amikor a Cégbíróság a Szt. 97. §-a alapján pl. azon a címen megy neki egy