Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezeti jog alapelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

37 Mint láttuk, megmaradtak kereskedelmi társaságoknak a hitelszövetkezetek is.2 A Szt. 1. §-a nem kereskedelmi társaságnak, hanem csupán „társaságnak" minősíti a szövetkezetet. Ezt a „társaságot" azonban nem Lehet a magánjogi társasággal azonosnak venni. Sokkal közelebb áll a kereskedelmi társasághoz, mint a magánjogihoz. Hiszen ennek a társaságnak cége van, meg van az önálló jogi személyisége (4. §), erre a társaságra minden tekintetben alkalmazni kell a kereskedelmi társaságokra vonatkozó jogszabályokat. Hogy milyen bajt csinálhat az, ha mi meg akarjuk változtatni a szövetkezet genus proximumát, ennek klasszikus példája a 131.000^1945. F. M. sz. rendelet 19. §-a, amely a földmívesszövetkezetek tekintetében nem engedi érvényesülni a K. T. 259. §-ának második bekezdését és 260. §-ának rendelkezéseit. A Kúriának P. IV. 972/1946. sz. határozata ebből a rendelkezésből levonta (én szerintem helytelenül) azt a messzemenő konzekvenciát, hogy ezek a földmívesszövetkezetek nem kereskedelmi,, hanem magánjogi társaságok. ad 3. Az álszövetkezetek problémája a szövetkezet fogalommeghatározásával azért függ össze, mert a definíciónak kellene a legszilárdabb alapot adni a kérdés eldöntésére. A Szt. nem tisztán a definícióval akarja a kérdést eldönteni, hanem — nagyon okosan — számos rendelkezésével (tagminimum, üzletrészek számának maximálása, a vezetők kvalifikációja, szerény díjazása, a Kamara, a cégbíróság, a cégbiztos és a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter állandó ellenőrzése) intézményes védelmet is ad az álszövetkezetek elburjánzása ellen. A kérdés eldöntésének törvényes támpontjai a 99. § első bekezdése és az 1. és 2. §. A 99. § 1. bek. azt mondja, hogy a Szövetkezeti Bíróság hivatalból köteles megvizsgálni, hogy a feloszlatni kért vállalat működése mennyiben felel meg a törvény rendelkezéseinek és a szövetkezeti intézmény célkitűzéseinek. A T. e rendelkezéseit nem szabad úgy magyarázni, hogy mihelyt egy szövetkezet működése megsérti a Szt. valamely rendelkezését, a szövetkezet mindjárt álszövetkeze*. De az álszövetkezetek szempontjából cum grano salis kell venni az 1. és 2. § igen sok kritériumát is. Azt a kérdést ú. i., hogy álszövetkezet-e valamely szövetkezet vagy valódi szövetkezet, csakis tárgyi alapon szabad eldönteni. A tárgyi alap pedig az, ha a jogszabályok mellett a szociológiai, közgazdasági és üzemgazdasági szempontokat állítjuk előtérbe. Nagyon jól tudjuk, hogy szociológiai szempontból minden szövetkezetet jellemzi a „társadalmi kapillárítás" ; tehát ennek a vállalatnak az a képessége, hogy a tagok gazdálkodását magasabb színvonalra emeli és ezt a magasabb gazdasági színvonalat szociális és kultúrális szolgáltatásokkal is kiegészíti. Közgazdasági szempontból csak azt a szövetkezetet minősíthetjük valódi szövetkezetnek, amelyben érvényesül a tagok közreműködése a vállalatban, vagy a vállalatnak a tagok által való igénybevétele. Végezetül üzemgazdasági szempontból csak az a szövetkezet igazi szövetkezet, amelynél a tag gazdasága szorosan és szervesen összefügg a szövetkezet működésével. Ahol tehát a szövetkezet kiegészíti, tökéletesíti a tag gazdasági tevékenységét. 2 A 12.810/1947. Korm. sz. rendelet szerint csak a nagy szövetkezeti intézetek.