Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

23 perjognak elsősorban perjogi szankciókat kell alkalmazni a valóság kiderítése érdekében. A felperessel, illetve a viszontkeresetet támasztó vagy beszámítási kifogást érvényesítő alperessel szemben a vallomástétel megtagadása esetén megtámadható a további jogsegély mindaddig, amíg az illető fél vallomást tenni hajlandó. Már itt megemlítjük, hogy célszerűségi szempontból kívánatos lenne, ha a perekben az érdemleges tárgyalás a felek meghallgatásával venné kezdetét, mert ez a meghallgatás gyakran vezet a perek gyorsabb befejezéséhez, másrészt olyan adatok tárulhatnak a bíró elé, amelyek később a tanuk kihallgatása során a tanuk részletesebb kikérdezését teszik lehetővé. A felek kihallgatását még az írásbeli eljárásban sem pótolja semilyen részletes előkészítőirat. A fent említett perjogi hátrány szempontjából pedig egyenesen kívánatos, hogy annak hatásos alkalmazása érdekében az érdemleges tárgyalás a felek meghallgatásával kezdődjék. Egyébként a szóbahozott perjogi megtorlás alkalmazása nem egészen új a polgári perrendtartás területén. Emlékezzünk arra, hogy a törvény többízben rendelkezik akként, hogy a kérelmező fél különböző többletpéldányokat és kiadmányokat köteles csatolni. Szemben a beadványok példányainak csatolására vonatkozó kötelezettséggel,32 e kiadmányok csatolásának elmulasztását általában hátránnyal nem sújtja a törvény,33 sőt akként rendelkezik, hogy a becsatolni elmulasztott kiadmányokat hivatalból kell díjmentesen elkészíttetni.34 E rendelkezéseknek az lett a következménye, hogy a kiadmányok csatolása egyszerűen elmaradt és ma már ismertnek sem mondhatók azok a perjogi rendelkezések, amelyeket idevonatkozólag a törvény tartalmaz. Tipikus példája a törvényrontó szokásnak. Ám a törvény egyetlen esetben kivételt tett, amikor akként rendelkezett, hogy a mulasztási ítélet kiadmányát csatolni köteles a felperes és ezt az intézkedést azzal a hátránnyal rendeli sújtani, hogy mindaddig, amíg a kiadmányokat a felperes nem csatolja, a bíróság a mulasztási ítélet kézbesítése iránt nem intézkedik. Ez az egyszerű rendelkezés maradéktalanul érvényt szerzett magának pusztán azért, mert megakasztotta a felperes érdekének érvényesítését. A vallomástétel megtagadása esetére ekként elgondolt perjogi szankció tehát gyakorlatilag kipróbált példával rendelkezik és annak meghonosítása esetén egyrészt arra hivatkozhatunk, hogy tipikusan perjogi megtorlást alkalmaztunk, másrészt arra, hogy ennek a szankciónak kedvező hatásai eleve biztosítottaknak tekinthetők. De ez a hátrány nem minden esetben hatályosulhat, mert ha az alperes viszontkeresetet vagy beszámítási kifogást nem támaszt, nincsen olyan kérelem, amelynek tárgyalását félbeszakíthatnék. Viszont magát a pert nem állíthatjuk meg, mert ezzel nem az alperest, hanem a felperest sújtanánk. 32 Ezeknek hivatalból való elkészítéséért tudvalevőleg írásdíj térítendő. L. Pp. 134. § 5. bek., kivétel a Pp. 621. § ut. bekezdése. 83 Kivétel a Pp 440. § és a Te. 51. és 62. §-a. 34 L. Pp. 134. §'2 bek. 487., 512., 590., 607—8., 621., 749. §-ait.