Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

22 a tanuk előzetes kikérdezése már egymagában elegendő ahhoz, hogy a perben a tanúval szemben (aggályosságot sérelmezzen az ellenfél és részrehajlást gyanítson a bíró. Ami pedig az eskü kivételéhez fűződő szankciók kérdését illeti, csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy a hamis vallomás büntetőjogi üldözése az eskütől tétetett függővé és éppen ennek az eskünek a kivételét a felek meghiúsíthatják azzal, hogy a tanú megesketésétől elállanak. Ennek a fordítottja pedig az az eset, amikor a tanú hamis vallomás miatt már egyszer büntetve volt vagy vallomása egyébként is nyilvánvalóan megbízhatatlan, tehát amikor a hamis vallomásnak tulajdonképpeni tipikus esetei látszanak fennforogni és maga a törvény zárja ki, vagy a bíró mellőzi a tanú megesketését és ezzel a hamis vallomás üldözhetősége megszűnik.31 Összefoglalva már most a tanúvallomásra vonatkozó rendelkezéseket, azt látjuk, hogy bár más irányban, de ezek a rendelkezések épp olyan kevéssé kielégítőek a valóság kideríthetése szempontjából, mint a felek meghallgatására és igazmondására vonatkozó rendelkezések. VI. Ez a felismerés önként vezet el a gondoláihoz, hogy mind a felek, mind pedig a tanuk meghallgatására és igazmondására, vagyis a peres felek és a tanuk vallomástételi és igazmondás! kötelességére vonatkozó perjogi rendelkezések reformra szorulnak. Az alábbiakban vizsgálni fogjuk ennek a reformnak a lehetőségeit. Különválasztva ismét a felek meghallgatásának kérdését a tanú kihallgatásától a következőket emeljük ki. Rendelkezés veendő fel a törvénybe, amely szerint a peres felek kihallgatásuk esetén ügyükben vallomást tenni kötelesek. Elsősorban a peres felet terheli az a kötelesség, hogy az előtte ismert teljes valóságot a bíró elé tárja és így lehetőséget adjon arra, hogy a bíró magától a peres féltől — akinek rendszerint legjobban kell ismernie a tényállást — szerezhesse meg a per eldöntéséhez szükséges adatokat. A fél vallomástételre kötelezéséhez elsősorban perjogi szankciók rendszeresítése válik szükségessé. A polgári perjogi szankcióknak áttekintése arról győz meg bennünket, hogy ezek a szankciók egyrészt elég gyérek, másrészt kevéssé hatásosak és talán ennek következménye az, hogy a polgári perrendtartás, amikor pl a tanú vallomását kívánja kikényszeríteni, nem perjogi, illetve nem csak perjogi, hanem fegyelmi és büntetőjogi megtorlásokat is alkalmaz. Míg azonban a tanuk kihallgatásánál — tehát olyan személyeknél, akiket perjogi hátrányokkal sújtani alig lehet — indokoltnak látszik ezeknek a fegyelmi és büntetőjogi hátrányoknak alkalmazása, addig a peres felek személyével kapcsolatban szeretnők érvényesíteni azt az elgondolást, hogy a L. Pp. 312. § 1. bekezdés 3. pont és ut. bekezdés.