Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

20 ban körülírt tárgyi kivétel, tehát a vallomás megtagadásának jogát megszorító rendelkezés csak az előbb hivatkozott és a Pp. 299. §-ában 1. és 3. pont alatt érintett rokonokra és egyéb tanukra vonatkozik, de nem vonatkozik a 4. pontban említett hivatást üző tanukra.29 Ennek kényelmetlen következményeit két példán mutathatom be. Egy gondnokság alá helyezési perben — ahol a 80 éven felüli apa új házasságkötési gondolatokkal foglalkozván, egy szél'hámosnő hálójába került, aki a házasságkötés előfeltételéül minden vagyonnak rá való átírását kötötte ki — a gondnokság alá helyezés igényének jogosultsága szempontjából rendkívül fontos lett volna különböző előző betegségeknek bizonyítása, amelyekkel az alperes hosszú időn keresztül orvosi kezelés alatt állott. Ám az etekintetben kihallgatott háziorvos a vallomástételt megtagadta azért, mert az alperes, illetve annak érdekeinek védelmére kirendelt ügygondnok felmentést nem adott. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a gondnokság alá helyezendő személy a per egyéb adataiból kitűnőleg minden valószínűség szerint beszámíthatatlan elmebeteg volt, akkor azt kell mondanom, hogy az egyéni érdekeken felül közérdek is szól amellett, hogy az elmebeteg egyének gondnokság alá helyeztessenek és hogy tehát a gondnokság alá helyezéshez szükséges tényállás, tehát a valóság kideríthető legyen. Hogy ennek mi volna a helyes módja, ezt a következőkben fogjuk vizsgálni. A másik esetben pedig egy ügyvéd és egy kereskedelmi vállalat tulajdonosa hosszú, szívélyes és szoros barátságban élt egymással. A kereskedő politikai magatartása miatt üldöztetésben részesülvén, vagyonának jogügyleti elidegenítésére határozta el magát és az ügyletet ügyvéd barátjának bevonásával bonyolította le. Közvetlenül ezt követően meghalt. Rokonsága a később hatálytalanított megkülönböztető tartalmú jogszabályokra hivatkozással ezt a jogügyletet megtámadta és ebben a perben az ügyvéd az ellenfél képviseletét vállalta, annak ellenére, hogy egyedüli tanú volt, aki barátjának az ügyletkötés tekintetében fennállott elgondolásai és az ügyletkötésnél tett kijelentései tekintetében vallomást tehetett volna és akinek birokában voltak mindazok a feljegyzések és iratok, amelyek erre az ügyre vonatkoztak. Amikor pedig a perben háziiratainak fontos okiratként való letétbehelyezését és tanukénti kihallgatását kérték, az ügyvéd azt megtagadta, arra hivatkozva, hogy őt a törvény értelmében titoktartási kötelesség terheli ós e titoktartási kötelesség alól volt ügyfelének távoli rokona nem adhat felmentést. De ha felmentést adhatna is, a jelenleg képviselt ellenfél felmentése is szükséges, ezt a felmentést pedig ügyfele nem adja meg. Világossá vált, hogy a perben a valóság kiderítéséhez szükséges minden adat elérhetetlenné vált ezzel a kijelentéssel.29^ 29 L. Sáiííy id. m. 274 lap. 29/a L. a svájci jog érdekes megoldását Guldener Berufsgeheimnis und Honorarforderung des Rechtsanwaltes című cikkében, Schweizerische Juristen Zeitun^ 44. évf. (1948), 11. sz. 173 és Iköv. lap.