Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

17 Ha a további vizsgálatunkra ekként egyedül visszamaradó Pp. 222. §-ának 2. bekezdését nézzük, sajnálattal vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a valóságkiderítésének érdekében vajmi keveset tartalmaz. így nem zárja el a felet attól, hogy & vallomástételt egyszerűen megtagadja és ezzel a bírót abba a helyzetbe hozza, hogy az esetleg csak a fél által tudott valóságot felismerhesse. Továbbá nem tiltja az elhallgatást, tehát azt az esetet, amikor a fél a perben jelentőséggel bíró körülményről egyáltalán nem nyilatkozik és ezzel elzárja a bírót attól, hogy a fél által ismert tényállás- tekintetében még csak kérdéseket is feltehessen, vagy esetleg hivatalból tegyen a valóság kiderítése tekintetében intézkedést. Nem tiltja a törvény a lemondás, elismerés és beismerés tekintetében a valótlan előadást.25 Még kedvezőtlenebb a helyzet, ha figyelemmel vagyunk arra, hogy a Pp. 222. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezés csak a szóbeli tárgyalás tekintetében áll fenn és a polgári per egyéb szakában nem érvényesül.26 Sovány vigasz e törvényhelynek oly értelmezése, hogy az írásban tett nyilatkozatokat a tárgyaláson úgyis elő kell adni és ekként végeredményben a törvény rendelkezése nemcsak a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok tekintetében érvényesül. Sovány vigasz ez azért is, mert az esetben, ha a törvény áthágását büntető szankciókkal üldözni rendelnénk, a perbeli beadványokban a fél aláírása mellett tett — tehát a fél nyilatkozatának tekintendő — előadásoknak az érdemleges tárgyaláson a képviselő által történt ismertetése csak a képviselő ellen adna — de csak esetleg — megtorlási lehetőséget, a féllel szemben azonban nem.27 Megállapíthatjuk tehát, hogy a polgári perrendtartásnak fenti rendelkezése célját nem éri el. Ezért abban az esetben, ha a valóság fokozottabb kideríthetése érdekében módosításokra gondolunk, elsősorban a törvény idevonatkozó rendelkezéseinek gyökeres megváltoztatása látszik indokoltnak. Hogy de lege ferenda mi volna a teendő, arra a tanúvallomásokkal kapcsolatos rendelkezések ismertetése és kritikája után fogunk visszatérni. IV. Hogy szükségesnek tartjuk a tanuk vallomástételi és igazmondási kötelességének vizsgálatát is annak ellenére, hogy az elmélet a perbeli igazmondás kérdésével kapcsolatban rendszerint csak a felek igazmondási kötelességével foglalkozik, annak oka, hogy a cél elérése érdekében szükséges az egész kérdést nagyobb síkra vinni. Abból indulunk ki, hogy a perben szereplő személyek kötelesek az 25 L. Pollák Illés : Perbeli hazugságok, Jogt. Közlöny, XLIV. évf., 90. lap, 4—6. bek Sárffy id. m. 229. lap. , ' 26 L. Magyary Géza és Nizsalovszky Endre: Magyar Polgári Perjog, Budapest, 1939., 236. lap. 27 L. Wiszkidenszky id. m. 117 lap.