Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A kollektív munkaszerződés jogi természete

174 Fenti dekrétum alapján a régi földtulajdon kártalanítás nélküli megszüntetésével minden föld állami tulajdonná •ált és átment a dolgozók használatába, a helyi szükséglet alapján. Az állam földtulajdona kizárólagos, azaz magánforgalomból kikapcsolódik; a földre Yonatkozó bármilyen megállapodás érvénytelen s a megállapodást kötők büntetőjogi felelősségen kívül elveszítik földhasználati jogukat is. Másrészt az állam kizárólagos tulajdona nemcsak a föld felszínére, hanem belsejére, a vizekre, erdőkre, stb. is vonatkozik. A föld proletár nacionalizációja megvalósult az új nyugati szovjet kerületekben és köztársaságokban is. így 1940. júliusában a balti államok törvényhozásai ott, 1940. augusztus 15-én pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendelkezése nacionalizálta a földeket Északbukovinában, stb. A szovjet földbirtokjog azoknak a normáknak az összesége, melyek a proletár földnaeionalizálásból kifolyólag a földdel kapcsolatos társadalmi viszonyokat szabályozzák. Legszorosabb kapcsolat áll fenn a földbirtokjog és a magán-, valamint a közigazgatási jog között. Forrása anyagi értelemben a proletárdiktatúra, formális értelemben azok a normák, melyek a föld jogi vonatkozásait szabályozzák. Ilyenek : a Sztálin-i alkotmány, a Szovjetunió központi végrehajtó bizottságának 1928. december 15-i rendelete (ma már ez jelentős mértékben elavult), a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, valamint a Szövetséges Szovjet Köztársaságoknak a rendeletei, a Szovjetunió és az egyes köztársaságok minisztertanácsainak rendeletei. A szovjet földbirtokjog történetében nagy szerepet játszottak az egyes köztársasági földkódexek. Külön forrásai vannak a nem mezőgazdasági jellegű földhasználatra vonatkozó jognak. S végül különösen történelmi szempontból fontos jogforrás a szokásjog. A földbirtokjognak egy külön ága a földhasználati jog, mely a földnek más vagyontárgytól különböző használatát állapítja meg. Az állam a földtulajdonjogát fenntartva, a használatát fizikai és jogi személyeknek engedi át. A földhasználati jog általános jogalapja egyoldalú adminisztratív tény : a föld kiosztása az állami szervek részéről. Tartalma igen tág. Főkötelessége é6 egyben joga is a használónak a földnek a megjelölt célra való hasznosítása, valamint az állami tervnek a végrehajtása. A használat lehet elsődleges és másodlagos ; ezenkívül különbség van mezőgazdasági és nem mezőgazdasági földhasználat között. A mindenoldalú földhasználati jogot a szovjet állam védi és megsértőit mind magánjogi, mind büntetőjogi szempontból felelősségre vonja. A földre vonatkozó rendelkezési jogot azonban az állam, mint a kizárólagos földtulajdon alanya, fenntartja magának a föld célszerű kihasználásának biztosítására. A rendelkezési jogból kifolyólag az állam jogosult a földjuttatásra és elvételre, mely utóbbi társadalmi és állami érdekek, valamint a használó részéről helytelen földhasználat miatt következhetik be. A kolhozok földje azonban csak a Szovjetunió kormányának az engedélyével és a kolhoztagok közgyűlésének a hozzájárulásával vehető el, ill. csökkenthető. A Szovjetunió határain belül levő egész földterület egy egységes állami földalapot alkot, mely a föld gazdasági rendeltetésének megfelelően kategóriákra van beosztva. Az igazgatással pedig egész sereg állami szerv foglalkozik, melyek között legjelentősebb a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma. A kolhozok igazgatását a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő kolhozügyi tanács, a szovhozokét a szovhozügyi minisztérium látja el. Az állam a maga földhasználati jogát közvetlenül a szovhozok: állami mezőgazdasági vállalatok által gyakorolja. A használati jog alanya minden szovhoz külön-külön. A használat időhöz nem kötött és ingyenes. A 6zovhoz használatában levő földön a szovhoz munkásainak és tisztviselőinek másodlagos használati joga megengedett 0.15, ill. 0.25 hektár terjedelemben. A szovhoz földhasználati jogától megkülönböztetendS a kolhozé : mezőgazdasági termelőszövetkezeté. Amott a jogalany az állami üzem, itt a dolgozó parasztok önkéntes egyesülése. A kolhoz földje örökre átadottnak tekintendő, melyet csökkenteni nem lehet. így a kilépő kolhoztag részére az állami földalap szabad földjeiből adható csakis föld. A kolhoz földállománvának forrása : az egyes parasztgazdaságok földjeinek közössé tétele, másrészt a földhasználati jogát elveszített természetes és jogi személyek földjeinek átadása és az állami alap kihasználatlan földjeinek a