Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Vallomástételi és igazmondási kötelesség a polgári perben. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1947. november 28-án megtartott ülésén]

i6 III. Először a felek meghallgatásának kérdésével foglalkozunk. A polgári perrendtartás értelmében tilos a félnek vagy képviselőjének: 1. jobb tudása ellenére, 2. az ügyre vonatkozó, 3. nyilvánvalólag valótlan tényt A) állítani, B) alaptalanul tagadni, C) vagy bizonyítékokra alaptalanul hivatkozni.19 Tilos továbbá nem kereskedőt, a kereskedőkre megállapított kivételes iletékeség alapján perelni,20 szegényjogot hamis előadás alapján kieszközölni,21 az ellenfél tartózkodási helyét vagy ismert örökösöket elhallgatni,22, való aláírás valódiságát tagadni,23 és két egybehangzó ítélet ellen nyilván alaptalan felülvizsgálati kérelemmel élni.24 Ezek azok a rendelkezések, amelyeknek hivatása lenne a perben a valóság kiderítését elősegíteni. Áttekintésünk után megállapítható, hogy a szegényjognak hamis előadás alapján való kieszközlésének és az ellenfél tartózkodási helyének vagy az ismert örökösöknek az elhallgatása esetét kivéve, a többi rendelkezésnek polgári perjogi szankciója nincs, minek folytán azok áthágása a polgári perjog eszközeivel el nem hárítható és meg nem torolható. Állítjuk ezt annak egyidejű megemlítése mellett, hogy a törvényben szabályozott pénzbírságot lényegében fegyelmi büntetésnek tartjuk, a perbeli hazugság tilalmának megszegése tekintetében egyébként fennálló megtorlások pedig büntetőjogi jellegüknél fogva a büntetőjogba tartoznak. Megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy a polgári perrendtartás 222. §-ának 2.. bekezdésében foglalt rendelkezés kivételével a többi felhívott szabály nem annyira a hazugság tilalmazását, illetve a való ténjrállás felderítését célozza, hanem inkább a perben szereplő mellékcélok érdekét. Ilyenek a per gyors befejezése, illetékügyi, tehát gazdasági szempontok stb. így ezeket a rendelkezéseket a továbbiakban fig}Telmen kívül hagyhatjuk. E rendelkezések közül a szegényjog alaptalan kieszközlését és az ellenfél tartózkodási helyének, illetve az ismert örökösöknek elhallgatását csak azért kell mégis külön megemlítenem, mert az etekdntetben fennálló két tilalom megsértését a törvény kifejezetten perjogi megtorlással sújtja. Az első esetben — habár ezt a törvény kifejezetten nem is mondja ki, de kapcsolatos rendelkezésekből világos — a szegényjog megvonásával és a második esetben az elhallgatást követőleg foganatosított cselekmények megsemmisítésével. 19 Pp. 222. § 2. bek. 20 Pp. 32. § 2. bek. 21 Bp. 118. § 3.. bek. és Haendel Vilmos: A szegényjog a magyar polgári peres eljárásban és annak kritikája, Miskolc, 1936., 145—6. lap, továbbá Bernhardt Miksa: A szegényjog reformja, Karcag, 1936., 9—10. lap. 22 Pp. 175. § 1. bek. 23 Pp. 336. § 4. bek. 24 Pp. 544. § 1. bek. A 19—24. jegyzetekhez, 1. még Wiszkidenszky Gusztáv: A felek igazmondási kötelessége c. már idézett könyvének, 106 és köv. lapjain tárgyaltakat.