Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A kollektív munkaszerződés jogi természete

163 könyv többet ér a metodikai kérdések tisztázásánál is, hiszen az új szemléletnek a tényleges megvalósítása a próbakő, ott derül ki, mennyi annak valóságos értéke : a jogtörténeti feldolgozás a módszertani újításoknak a legjobb prókátora. Mindeddig, bár igen jelentős, de mégis csak részproblémák feldolgozása szolgált Eckhart programmjának próbakövéül, — most már a hosszú időn át érlelődött és a magyar jog- és alkotmánytörténet egészére vonatkozó tankönyv is. Jelentős volt a hiányok, *a követelmények megjelölése, de a meggyőzéshez sokak számára nem volt elégséges. Ugy látszik, igazuk van azoknak, akik szerint a metodikai célkitűzést, hogy hatása maradandó legyen, követni kell a „tettnek". Eckhart nem maradt adós a „tettekkel" sem. Csak a jogtörténet ama helyzetének emlékezetbe idézésével, amelyben az Eckhart fellépésekor volt, tudjuk lemérni tankönyvének jelentőségét. Eckhart tankönyve alkotmány és jogtörténetünket harmóniába hozta az újabb történeti kutatások eredményeivel, helyreállította a kapcsolatot a külföldi szakirodalommal, sőt a környező szláv népek irodalmának értékesítésével úttörő munkát végzett. Mindezzel egyszersmind egyszínvonalra hozta a magyar alkotmánytörténetet a magyaT jogtudomány többi ágával is. Ezek után érthető, ha Eckhart munkásságának és főleg tankönyvének érdemét akként fogalmaznám meg, hogy sikerült a magyar jogtörténet hármas izoláltságát megszüntetnie. 4. S mégis fel kell vetnem a kérdést, megérett-e a magyar jogtörténet erre a szintézisre ? Itt volt-e az ideje annak, hogy ez az összefoglalás elkészüljön ? Véglegesen vagy hosszú időre lezárja-e a tudományszak állását ? A tankönyvtől többet általában nem szoktunk kívánni, minthogy a tudományszak állásáról beszámoljon, összefoglalja a monografikus kutatás eredményeit, rendszerezze az illető jogágra vonatkozó ismereteket. A jó tankönyv tudománytörténeti jelentősége éppen abban áll, hogy megrögzíti a tudomány haladását, elénk tárja, hogy mit értek el keletkezése idején a szakemberek. Gondoljunk csak egy 50 év előtt és egy ma készült fizika tankönyvre, versük össze az előbbit, mondjuk a rádió, repülőgép, atomfizika területén a maival. S jóllehet a szellemtudományok és a természettudomány eltérő fejlődése és jellege az összehasonlításnak határt 6zab, a példa arra mégis jó, hogy érzékeltesse : a jogi tankönyvön keresztül képet kapunk a jogág jelenlegi helyzetéről, haladásáról, amelyért viszont a jogág összes művelői felelősek, ha nem is egyetemlegesen, de legalább pro parte. Ha az alkotmány és jogtörténetünket a haladottabb külföldivel összevetjük, teljesen kielégítő képet korántsem kapunk. De sietünk hozzátenni, hogy ezért nem a tankönyvíró felelős, aki a maga jelentős publikációinak sorozatával megtett mindent, ami tőle tellett. E tankönyvének nem annyira az a jelentősége, hogy zárókő, hanem inkább, hogy kiindulópontja jogtörténetünk további fejlődésének. Erről az alapról bízvást remélni lehet a további fejlődést. Szerző nyilván látta a nehézségeket, amelyek a tökéletesebb tankönyv akadályául szolgálnak. Sokan ilyenkor a tankönyvírás hálátlan feladatát átengedték volna másoknak, vagy a későbbieknek. Nem könnyű lehetett az elhatározás, hogy szaktudományunk jelenlegi, egyes tartományaiban nem egyenletesen feldolgozott állapotában az összefoglalásra vállalkozzék. A hálátlan feladat elvégzésével annál nagyobb hálára kötelezett bennünket, ha szem előtt tartjuk, hogy ezzel nagymértékben előmozdította az azután következő további kutatásokat is. 5. A tételes jogászok figyelmének felkeltésére a tankönyv részleteinek boncolása helyett, amelyre inkább a történeti tájékozottságú olvasók tartanak igényt, alkalmasabb az olyan, nagy vonásokat feltüntető vázlat, amelyből az átfogó nézésmódra beállított jogász a munka jellemző tulajdonságairól kap képet. Az alábbiak egynéhány ilyen eoseívonással szeretnének a tankönyv szelleméhez közelebb juttatni. A közvetlenül megelőző kor jogtörténészeinek némileg retorikus írásmódját szerző művészi egyszerűségű essay stílusa váltja fel, amely a csillogó, lendületes, patetikus írásmódot tudatosan mellőzi. Az előszó jóformán az egyetlen kifejezetten szubjektív megnyilatkozás. Az illúziókat szertefosztó reális szemlélet adja tollába azt a tömör mondatot, hogy az ősi demokrata egyenlőség a magyaroknál is a mesék birodalmába tartozik. Az újabb eredményeket hozza, de az eredményekhez vezető útról ke-