Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A bűncselekményfogalom új eleme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. október 4-én tartott ülésén]

46 dályoknak hiánya a cselekményt büntetéstérdemlővé és büntetésre alkalmassá s így maga is kénytelen kijelenteni, hogy a büntetéstérdemlőség és a büntetésre való alkalmasság voltaképpen ,,terra incognita". Az előadottak után immár megállapíthatjuk, hogy a probléma megoldásához csak úgy juthatunk el, ha fel tudjuk fedezni a büntethetőségi feltételeknek és a büntethetőségi akadályoknak magúnak a büntetésnek fogalmából folyó közös végső okát. Ebben az esetben ugyanis egészen kétségtelen, ho gy a büntetés a büntethetőségi feltételek valamelyikének hiánya vagy a büntethetőségi akadályok valamelyikének fennforgása következtében épanynyira elveszíti létjogosultságát, mint akkor, ha a bűncselekmény közkeletű elemeinek valamelyike hiányzik és kétségtelen az is, hogy a szóbanforgó ok segítségével könnyűszerrel konstruálható meg a büncselekményfogalom negyedik, új teleologikus jellegű eleme is. Ilyen irányban folytatva vizsgálódásainkat, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a büntethetőségi feltételek és akadályok közös végső okát legfőbbképpen azért nem sikerült a jogi íróknak mindezideig felfedezniük, mert a büntethetőségi feltételek és akadályok kategóriájába több olyan jelenséget is felvettek, amelynek egészen másutt van a rendszertani helye. Nincsen u. i. író, aki ne sorolt volna a minket foglalkoztató körülmények közé olyan momentumokat is, amelyek a jogellenesség, vagy a bűnösség fejezetébe tartoznak, avagy tisztára eljárásjogi jellegűek. Elsőrendű feladatunk tehát ezeknek a nem idetartozó jelenségeknek kiküszöbölése és ilymódon a büntethetőségi feltételek s akadályok homogenitásának megteremtése. A cselekmény jogellenességével van vonatkozásban minden olyan mozzanat, amely az egy-egy büntetés alá helyezett magatartás feletti rosszaló értékítéletet, illetőleg ennek nemét és terjedelmét igazolttá teszi (Rittler), amelynek hiányában tehát megszűnnék az illető magatartás jogellenes jellege, vagy legalábbis megváltoznék annak antiszociális színezete. Ilyen mozzanatnak kell tekinteni az egyes írók által helytelenül a minket érdeklő jelenségek körében tárgyalt következő körülményeket: a) az öngyilkosság elkövetését vagy megkísérlését az öngyilkosságban való részesség és az amerikai párbaj bűncselekményénél, b) a súlyos testi sértés vagy halál bekövetkezését a többek bántalmazásából származó súlyos testi sértésnél, c) a hivatás jogszerű gyakorlását a hatóság elleni erőszaknál és a katonai őr elleni bűncselekménynél, cl) az öntudatlan állapotban elkövetett, különben bűntett gyanánt büntetendő cselekményt a Ktbtk. 120. §-áiban meghatározott fegyelem és rend elleni bűncselekménynél és e) a „valóság bebizonyosodását" a rágalmazásnál s becsületsértésnél, valamint a meghalt embernek vagy emlékének meggyalázásánál. Az a)—d) alatti körülményeket az említett írói csoport büntethetőségi feltételeknek, az e) alatti momentumot pedig büntethetőséget kizáró oknak nyilvánítja. A b) alatt említett körülményt az írók nagy része azzal az indokolással minősítette büntethetőségi feltételnek, hogy a súlyos testi sértésre, illetőleg halálra a tettes bűnösségének nem kell kiterjednie, hogy továbbá ezek az eredménvek nem feltétlenül állanak a tettes magatartásával okozati összefüggésben. Ezzel az érveléssel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy egyfelől