Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A bűncselekményfogalom új eleme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. október 4-én tartott ülésén]

47 maga az a körülmény, hogy valamely eredményt az elkövető bűnösségének n.fm átfognia, nem zárja ki azt, hogy az a jogellenességgel álljon összefüggésben, amire a praeterintencionális cselekmények kellő példát szolgáltatnak, másfelől az okozati összefüggés tekintetéhen Binding tanítása adja meg a helyes választ, aki szerint ennél a deliktumnál a törvény vélelmezi a causalis nexus meglétét. Ami a valóság bizonyításának sok vitára okot adó problémáját illeti, az uralkodó felfogástól eltérően, de lényegileg a Kúria álláspontjával megegyezően, azon a nézeten vagyunk, hogy az kizárja a cselekmény jogellenességét, mert hiszen egészen nyilvánvaló, hogy az olyan rágalmazó, becsületsértő vagy meggyalázó kijelentés, amelynek valósága az erre nézve engedélyezett bizonyító eljárás során beigazolódott, nélkülözi a jogellenes jelleget. Hogy a törvény csak bizonyos feltételek fennforgása esetén teszi lehetővé a valóság bizonyítását, álláspontunk helyességéből mitsem vonhat le, mert ez csupán azt mutatja, hogy a törvény igen szűk körre kívánja szorítani a becsület és a kegyeletérzés ellen intézett megengedhető támadásokat. Térjünk rá most már azokra a jelenségekre, amelvek abból az okból nem maradhatnak meg a témánkul szolgáló körülmények csoportjában, mert a bűnösséggel állanak vonatkozásban. A bűnösség a tettes feletti rosszaló értékítélet azért, mert véghezvitte a jogellenes cselekményt annak ellenére, hogy azt elkerülhette volna. Ha tehát a cselekmény elkövetése elkerülhetetlen volt, a tettest bűnösség nem terheli. A büntetőjog felfogása szerint azonban nemcsak akkor tekinthető a tettesre nézve a cselekmény véghezvitele elkerülhetetlennek, ha az adott helyzetben neki abszolúte lehetetlen volt másképpen cselekednie, mint ahogyan cselekedett, hanem akkor is, ha máskép is cselekedhetett volna ugyan, de az eset összes körülményeire való figyelemmel nem volt tőle elvárható, hogy a helyes útra lépve a jogellenes cselekmény véghezvitelétől tartózkodjék. A gondatlanságnak ez az elvárhatóság fogalmi eleme, a szándéknak ellenben, ennek az etikailag színtelen fogalomnak ez már nem ismérve és így szándékos cselekményeknél a törvény maga állapítja meg azokat az eseteket, amelyekben megítélése szerint a cselekménv alanyától a jogellenes cselekménytől való tartózkodás nem várhaló el, illetőleg amelyekben ezt a bírónak kell eldöntenie. Amidőn tehát a törvény, vagy ennek felhatalmazása alapján eszközölt mérlegelés eredményeképpen a bíró azon a nézeten van, hogy a tettestől a jogellenes magatartás mellőzése nem volt elvárható, bűnösség nem forog fenn. A jogi írók túlnyomó többsége a büntethetőséget kizáró okok közé vette fel az imént előadottakból folyó helyes álláspont szerint bűnösséget kizáró momentumként jelentkező következő körülményeket: a) a félelmet, ijedtségei és megzavarodást, mint a jogos védelem határainak túllépését előidéző okot, b) a hozzátartozói viszonyt a bűnpártolásnál és több más bűncselekménynél. c) a lemenőágbeli rokonnak 18 éven aluli voltát a vérfertőzésnél. <J) az! a körülményt, hogv a tettes a valónak megvallása által önmasát büntetendő cselekménnyel vádolná a hamis tanuzásnál és a hamis eskünél, c) azt, hogv a tettes a tanuzást vagy véleményadást megtagadni joqosnlt volt. de erre a iogára őt a bíróság nem figvelmeztette. ugyancsak a hamis tanuzásnál és » hamis eskünél és f) a Btk. 8. vagy 9. §-a alá eső bűncselekménynek külföT-