Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - Közigazgatás és demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 26.]

104 kintléttel) kötelezettséget vállalt kezesek egymásközötti viszonyára vonatkozó szabályokat. Az előbbi körében Nizsalovszky-v&l szemben Bacsó szeriint a Jt. 58'. §-ábó'lí azi következik, hogy fizető jelzálogtulajdonos főadós az ö Ingatlanát terhelő jelzálogjognál időhelileg korábban keletkezett jelzálogjogokkali terhelt többi dologi kezes ellen felléphet visszr keresettel, attól feltételezetten, hogy adott esetben ő a fizetéséből kilfolyólag a főadóstól megtérítést követelhet. Az utóbbi körében tudvalevőleg azi egyetemlegességi szabályok megfelelő alkalmazása nehézséget jelent akkor, ha a főkövetelést az egyébfajta biztosítékok (kezesség, kézizálog) melllett nemcsalk egy, de több személy ingatlanán is biztosítja jelzálogjog, amikoris a jelzálogjogi egyetemlegesség hozzállépése folytán a kétféle egyetemlegességi szabálytömeg konkurráil. A kiegyenlítésnél Bacsó vezérelve, hogy egyik mellékköteltezett se kerüljön hátrányosabb helyzetbe abból kilfolyólag, hogy mellette, rajta kívül még más (habár különleges szabályok alá eső) mellékköteliezettek is szerepelnek. A fizető kezesnek a jelzáiogadósok ingatlanaiból való kielégítésre irányuló visszkereseti joga tekintetében a Jt. 59. §-ára alapított korábbi megoldást, amely szerint a kezes fizetése folytan a jelzáiogadósok között fönnálló jeílzálogjogi egyetemlegesiség is felbomlanék, szerző nem tartja kielégítőnek: megoldása azon alapul, hogy az általános magánjogi szabályokat ke'll megfelelő módosítással) alkalmazni' a jelzálogtörvény szabályainak féltétlen és teljes érvényesítése mellett. A fizető kezes a vele együtt szerződött jeizálogadós dologi kezesekkel szembeni keletkező visszk erese tli követeléseit ezek irányában egyetemlegesen szerzi meg, a jelzálogadós — dologi kezestársak jelzálog jogi egyetemlegessiégét tehát a kezes fizetése nem, hanem csupán az szünteti meg, ha valamelyik jelzálogadós részéről történt fizetés. Dr. Dezső Gyula az özvegyi jog és a kötelesrész kapcsolatait vizsgáljau Megállapítása szerint az özvegyi jogi maga is számos vonatkozásban kötelestrész gyanánt jellentkezük s azi özvegy a szükségörökös kötelesrészével szemben is feltétlen előnyben részesül. Dr. Sárffy Andor azt fejtegeti, hogy a zálogjog és a jelzálogjog nemcsak pénz és nem is csak dologszolgáltatás, hanem tűrési és ábbanhagyási kötelezettség biztosítására is szolgál. A gondolatébresztő tanumány szerint a szolgalom nem egyréb, mint tűrésre, vagy abbanhágyásra irányuló tartós követelés biztosítására szolgáló zálogjog, illetőleg jelzálogjog1. Dr. Zachár Gyula az erkölcs joglőrási szerepét méltatja. A két kitűnő perjogi dolgozat közül dr. Bacsó Jenő munkája abban a vitában, hogy a perbeli elismerés ési a lemondás akarat- vagy tudomáskijelentés-e. a polgári per tárgyából kiindulva a közjogias felfogás alapján azt bizonyítja, hogy mindkettő tudomáskijelentés; ez van összhangban azzal, hogy a per célja az igazság kiderítése s ennek megfelelő jogvédelemadási. Az elismerő vagy- lemondó fél jogvédelmet nem kér; nyifllatkozatuk a bírósághoz intézett egyoldalú nyilatkozat, amelynek ítélet nél1kül jogi hatályai nincs'. Az elismerést vagy lemondást követő jogerős ítélet csak perújítással támadható meg; a magánjogi elismeréssel és lemondással a perjogi csak nevében egyezik. De lege ferenda helyesebb voHnai e nyilatkozatokat mlinden perben szabad bírói mérlegelés tárgyává tenni. Dr. Nizsalovszky Endre „ítélet és igazság" c. tanulmányáa bírói ítélkezés igazságossságának előmozdítása érdekében régi gondolatok új élletrekeltésére tesz javaslatot. A bíró jogi tévedése folytán igazságtalan ítélet káros következményeinek elhárítására törekvés a rómaiii jogtól a mai kánonjogig minden jogrend szerben észlelhető. Ennek rövid áttekintése arról győzi meg, hogy a jogerős ítéletnek anyagijogi hiba alapján való megtámadása a rendkívüli perorv oisiat ok rendszerébe harmonikusam beilleszthető még akkor is1, ha a középeurópai német rendszerű perjogok az etlenkező megoldást választották is. Az anyagijogilag téves jogerős ítélet jobban sérti a jogrend harmóniáját, mint az, amely kifogástalan* jogtételeken épül feli, csupán az alapjául szolgáló tényállás nem felel meg a valóságnak. A kivezető megoldások sorában szerző, úgy látszik, legszívesebben az anyagi jog szempontjából nyilvánvalóan téves bírói döntéseknek megtámadására szolgáló új perorvosllati típus bevezetését vermié1, viszont ennek részletes kiépítését még időszerűtlennek be kiintette. A debrecenii római jogi iskola jelentőségének megfelelően erősen van képviselve a római jog is. Dr. Marton Géza „A klasszikus római felelősségi rendszer elszubjeklivizálódása" oi'mü dolgozatát annak a kérdésnek szenteli, amely-