Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - Közigazgatás és demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 26.]

102 A jogi oktatás területére érve kiemeli, hogy az összehasonlító módszer didaktikai értéke is nagy, és sikerrel alkalmazható kezdő fokon is. Mindezeken felül azonhan az összehasonlító módszer legismertebb célkitűzése a magánjog egységesítésé, unifikálása\ Erre vonatkozólag a XIX. század közepe óta több kísérlet is történt. A mozgalom részleteredményeket is könyvelhet el, a különböző berni egyezmények és az 1930—31-es genfi váltó- és csekkjogi egyezmény formájában. A különböző nemzeti jogrendszerek összehangolása, egyes szakjogokra vonatkozólag közös kódexek alkotása kétségkívül az összehasonlító módszer előké'szítő munkáján alapul. Lassú és nagyon hálátlan tevékenység ez. Politikaiilag és tanácskozás-technikaiíag is rengeteg nehézséggel kell megküzdenie. Mégis, az életnek olyan viszonylataiban, melyek a civilizált világ minden részén1 hasonlatosak, így pl. a kereskedelmi jog magyrésze, a váltójog, a szerzői és szabadalmi jog, a tengeri és légi jog mind sokat ígérő anyagul szolgálnak az egységesítés munkája számára. E munka összefogására legfelső szervül az I'XO szociális és gazdasági tanácsa kínálkozik. A tömören összefoglalt, könnvű előadási! tanulmányt a külföldi jogi szemlék és közlönyök jegyzéke egészíti kit. így az összehasonlító módszer kutatási Dehetőséseiben elmélyedni kívánók számára világos áttekintést ad. célját, a jogászok nemzetek fölötti együttműködését nagyban előmozdítaná magyarra való fordítása. Dr. Tóth Jáno/ Pierre Freymond: La Ratification des traités et le probleme des rapnorts entre le droit international et le droit intern<>.F. Rouge & Cie S. A Lausanne, 1947. Amint a szerző könvvének előszavában is említi, a címben jelzett két kérdés körül uralkodó nézeteltéréseknek a történelem, az alkotmányjog és különböző elméletek segítségével egv^ kozos nevezőre és egv egvséges iogi álláspontban történő lerögzítését> tűzte ki feladatául E kísérlet sikerrel járt. Nagv érdeme, hogy e kérdések leTén uralkodó elméleteket és ezeknek a nemzetközi gyakorlatban előfordult megvalósulásait teljesen eredeti módon egy rendszeres munkába tudta összefoglalni. A könyv két részből áll: az elsőben a szerző a ratifikálás, vagy talán jobban mondva azon kérdés vizsgálatára szorítkozik, hogy melyik az a közjogi, illetőleg nemzetközi jogi aktus, amely egy szerződést mind a belső hazait jog, mind a nemzetközi jog terén érvényre emeli. A második részben a belső állami és a nemzetközi jog egymásközti viszonyát világítja meg. Miután egy rövid bevezetésben a szerző megmagyarázza a nemzetközi szerződés fogalmát, történeti áttekintést nyújt arról a jogfejlődésről, amelynek eredményeként az államok nemzetközi szerződések tekintetében egymással szemben kötelezel leéget vállalnak. Egy külön fejezetben pedig — gyakorlati példákkal bővelkedve — ismerteti a nemzetközi szerződések létrejöttét, már itt előrebocsátva, hogy ,,1'Etat n'est obligé qu'á partir de la ratification". Ezekután tér át a szerző az első kérdés vizsgálására. E fejezet kezdetén már meghatározza a ratifikálás fogalmát, mely szerinte nemzetközi aktus, ,,par Tequel l'organe étatique compétent approuve officie'llernent le traité négocié, signé ou voté par ses plénipotentiiaires ou par une assemblée intematiional'e oompétente". A következő fejezetben fIV.) a különböző alkotmányrendszeTeken belül ismerteti igen részletesen a ratifikálás technikáját, a példák egész sorozatával. Az alkotmány rendelkezéseivel ellentétben létrejött nemzetközi szerződések érvényességi kérdéseinek megvitatásánál a szerző nem csatlakozik az e téren egymással szembenálló két elm/'-'t egyikéhez sem. Mind az ú. n. nemzetközi elmélet, mind az ú. n. alkotmányjogi elmélet irányában F. Freymond bizonyos engedményeket tesz: ellenkeznék a modern jogérzékkel, ha feláldoznánk egv — az alkotmány rendelkezéseivel ellentétben létrehozott — szerződés érvényességét: viszont a nemzetközi szerződés létét vagy érvényességét csak az alkotmányjog segítségével vehetjük vizsgálat alá. Könyvének második részében Freymond a belső állami jog é'S' a nemzetkközi jog egymáshoz való viszonyát' a dualista és a monksta elméletek meretébe illesztve tárgyalja. A dualista cimclel főbb képviselőinek (Laband. Triepel. Anzilotti) álláspontját ismertetve, áttér a monista — egv jogrend uralmát valló — elmélet megvilágításóra. A Kelsen-féle Slufi iitheorie-bó'l kiindulva, a szerző egyelőre nem foglal áldást egyik vagy