Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - Közigazgatás és demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 26.]

101 statisztikai adniuk (dr. Yersényi György) és a teljes, ülLésiL jegyzőkönyvekben való tallózás (ifj. dr. Mórffg Albin) egészíti M> A kötet írói a közigazgatási bírósághoz tartoznak; „a háziszeírzők" sikeresen oldották meg feíladiatak; jórészét gyüjlenu-nv ükkel. Sorafiíkat átjárja bíróságuk mulilja 09 jeleivé iránt érzett ragiaszkodás ir/vsv. Kár, hogy a kötet lemondott e bíróságon kívül álló kiváló szakemberek közreműködéséről. Dr. Mára Mihály Gutteridge: Comparativc Law. (Cambridge, University Press, 1946. 8°, 2081.) A jogtudósokra napjainkban a memzetközti együttimüködlé's jogi rendjének elméleti megalapozása is hárul. Ez az erkölcsi kötelesség, a tudomány nagy elhivatása ösztönözhette a cambridgei io> :rm professzoraid: új kiadványsorozatuk (Cambridge Studies in International and Comparatilye Law) megindítására. Gutteridge, Mcnair és Lauterpacht professzorok az előszóban célkitűzésüket azzal indokolják, hogy éppen azok a jogágak, amelyek a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséi szolgálják, a nemzetközi közjog és magánjog, és az összehasonlító jogtudomány nincsenek megfelelőképpen feldolgozva a szakirodalomban, pedig e jogágak jelentősége elméletileg és gyakorlatilag is egyre nő. E monográfia-sorozatot nyitja meg Gutteridge fenti tanulmánya, amely bevezetés az összehasonlító jogtudományi módszerbe. A szerző hármas célkitűzéssel indul: először az összehasonlító jogtudomány eredetét és fogalmát tisztázza, másodszor alkalmazási területét és felhasználásának módját vázolja, végüli jogfejlesztő jelentőségét méltatja. Tudomány-e az összehasonlító jog, vagy csak egy sajátos módszer —- vtíö fel a rég vitatott kérdést. A válasz a „tudomány" és „módszer" fogalmi körülhatárolásán múlik. Tekintve azonban, hogy a jogi terminológia a két műszót szinonim jelentésben használja, szerzőnk szerint a vita filológusoknak való játék a szavakkal. A döntő itt nem a fogalom defilniciója, nem is a név, hanem azok a célok, melyeket az összehasonlító módszer el akar érni1. Mert Gutteridge alapjában véve jogtechnikai módszernek tartja tárgyát, melynek jelentősége éppen abban rejlik, hogy a jogtudomány minden ágára, elméleti és gyakorlati jogász számára egyaránt alkalmazható. Ezért roppant hajit kuny és hozzáértő1 kézben; igen eredni ényes. Az összehasonlító módszer eredetét modern, tudatos formájában 1869-tőU, a Société de Legislation Comparée alapításától) datálja. így egészen új jogág e& Ma is még alakulóban van, sem eredményei, sem belső struktúrája! nem tekinthetők véglegesnek. Az összehasonlító módszer jelentős egyrészt a nemzeti jogfejlődés szempontjából. Hiszen minden jogrendszer elnyomorodik, ha elveszti kapcsolatát a világ többi jogrendszerével. A legjobb eredményt egy konkrét életviszony rendezésénél a különböző megoldások kiértékeléséből kapjuk, akkor, ha a jogalkotást nem egyetlen jogrendszer szűkre szabott keretei között, hanem az egész emberiség távlatából szemléljük. Nemzetközi szempontból] pedig az összehasonlító módszer elősegíti különböző nemzetek jogászai között az össz elhangolódást, a tudományos eredmények termékeny kicserélődését. S mennyire igaza van a szerzőnek, mikor egy közös nemzetközi jogi-szakszótár elkészítését, a jogi terminológia egységesítését követeli1. Nemzetközi jog, kolliziás normák és összehasonlító jogtudományok sok rokonvonást mutatnak. Ám kifejezetten önálló tudományágak. Gutteridge pontosan megvonja közöltük a határvonalat. A nemzetközii magánjog a renvoi ési az ordre public bellső hiányosságainak orvoslását várja az összehasonlító módszertől. Az egyik lehetőség erre a nemzetközi magánjog unifikállásának ideális elgondolása, vagy legalább a> kodifikálás^. Ez számolhatná fel azt a lehetetlen helyzetet, hogy a koliziiós normák is kolllidálnak. . A nemzetközi közjog és az összehasonlító módszer közötti összekötő kapocs abban rejlik, hogy a nemzetközi jog joghézagait a „művelt népek általi elismert jogelvek" alapján kell, kitölteni. Ezeknek a közös jogelveknek a felkuta'tása pedig már összehasonlító ojgászi tevékenység. A továbbiakban a szerző az összehasonlítás egyesi eljárási mozzanatait taglalja, a tárgyválasztástól kezdve a források felhasználásán át a feldolgozás technikájáig. Fógllalkozik a bírói döntvények és a törvényi jog interpretációjának kérdésével, ezek jogforrási jelentőségével az egyes jogrendszerekben.