Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - Közigazgatás és demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 26.]

88 A Magyar Jogászegylet hiteljogi és pénzügyi jogi szakosztálya, valamint gazdaságjogi intézete által a íorintmérleg rendelettervezetének megvitatására 1947 január hó ?.„ 10. és 14.-én rendezett értekezlet. Az értekezletet az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya részéről Windisch Ferenc előadása vezette be, aki a szabályozás gazdasági előfeltételeit és az abban foglalt rendezés általános elveit ismertette. Ezt követően a pénzügyminisztérium részéről Gabányi Bertalan alapos részletességgel ismertette magát a rendelettervezetet. Antos István államtitkár felszólalásában helyeselte, hogy a kodifikációs munkát illetően minden számottevő vélemény nyilvánosságra kerüljön, éspedig a rendelet kibocsátása előtt; így nem kell hétről-hétre újabb módosításokat közreadni. Éppen ezért a pénzügyi kormányzat részéről kilátásba helyezte, hogy az elhangzottak figyelembe fognak vétetni a rendeJet végső szövegezésénél. Glückstahl Andor felszólalásában utalt arra, hogy általános mérlegezésnek csak akkor van értelme, ha eszközei kiegyensúlyozottak és közérvényüek. Ez pedig csak stabil közgazdasági helyzetben lehetséges, amit azonban, figyelemmel a külföldi követelések és adósságok, a valorizáció, a földrefórmmal és az államosítással kapcsolatos kártalanítási helyzet, valamint a stabil vagyonelemek értékének rendezetlenségére, továbbá a békeszerződés nyomán mutatkozó terhek kihatásának egyelőre ismeretlen voltára, ma a pénzérték stabilizációja ellenére sem állíthatunk. Az értékelés tekintetében rámutatott arra, hogy a mérleg felállítása nem puszta mennyiségtani kérdés, hanem magasszínvonalú üzemvezetési aktus, nem lehet helyes tehát a merev rendszer. Az általa javasolt szabad értékelés az ellenőrző könyvszakértő alkalmazása mellett nem vezethet szabadosságra, viszont egyedül ezen az úton lehet megközelíteni a valóság hű képét. Helytelennek tartja, hogy a mérleg felállításának szabályozása kapcsán incidentaliter rendezzenek hiteljogi kérdéseket. Végül javasolta, hogy a rendelettervezetben szabott határidők tétessenek komoly megfontolás tárgyává. Takács Endre sajnálatosnak és károsnak tartotta a rejtett tartalékok kizárását, mert ezek hiányában a vállalatok nélkülözik a szükséges ellenállóképességet, ki vannak téve annak, hogy helyes és eredményes üzletvezetés mellett is veszteséges mér-' leget kénytelenek nyilvánosságra hozni, sőt hogy az esetleges nem is üzleti természetű veszteségek kikezdik az alaptőkét. A rejtett tartalékok képzésének megakadályozása meliett fokozott jelentősége van a nyilt tartalékok korlátozásának. A külföldi adósságoknak a terhek közé való 100°/o-os beállítása is méltánytalan lehet azokra a vállalatokra, amelyek mérlegének egyensúlyát ez meg fogja zavarni, mert remélni lehet, hogy a külföldi hitelezőkkel sikerül előnyös egyességet létrehozni. Ezt az egyességet csak nehezíteni fogja, ha a vállalat nagy erőfeszítések árán, esetleg mesterkélt módon, oly mérleget produkál, amelyből a külföldi adósság fedezettnek látszik. A háborús károknak az aktívák közé beállítását csak abban az esetben engedné meg, ha valóságos jogi alappal bíró kártalanítási igény forog fenn. Faragó László szerint a forintmérlegrendelet a tényleges vagyoni állapot megállapítása mellett egyúttal alap kell, hogy legyen a kincstár részére az adóztatás céljára. Ezért mellőzendőnek tartja a titkos tartalékok képzését. Ingatlanoknál hatósági becslést, értékpapíroknál tőzsdei árfolyamok alkalmazását, illetőleg a nem jegyzettekre azt ajánlja, hogy a tőzsdén egyzett papírok árfolyamának jés belértékének viszonyszáma alkalmaztassák az 1946. évi január 1-i leltárbeli értékelésre. A más vállalatoknál fennálló érdekeltség értékelésénél már helytelennek tartaná a tőzsdei árfolyamok alapulvételét. A nyilt tartalékok megkötését nem javasolja. Véleménye szerint a 100.— forintos részvénynévérték magas. Szentiványi Dezső javasolta, hogy a forintmérleggel párhuzamosan írja elő a rendele'. minden egyes tételnél az 1937. évi állapot pengőben való beállítását és kötelezze a mérleg felállítóját magyarázó jelentés hozzáfűzésére. Az értékhatárok alkalmazása kizárja a mérleg valódiságának megállapítását. Papházy Árpád rámutatott arra, hogy a rendelettervezet előírásai szerint a tartozásokat 1947 január 1-i valóságos értékükben kell felvenni, amiből az következik, hogy az átértékelés alá eső tartozások hitelezői egy valorizációs perben joggal hivatkozhatnak majd arra, hogy az adós könyveiben tartozását maga is átértékelten ismerte el. Az ország értékpapírállományában beállott, mintegy 90°/o-os pusztulásra tekintettel javasolja, hogy a különbíróság által a megsemmisítési eljárás kapcsán kiállított tanúsítvány fogadtassék el a rendelet szerint is a részvényesi jogok gyakorlására igazolásul. Magasnak tartja a korlátolt felelősségű társaságok törzstőkéjének 50.000— és.