Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jövő joga. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 25.]

21 álló középpontjának munkájába bekapcsolni elsősorban Szeged varosának, majd pedig a többi vidéki városnak jogászságát és e munkaközösség célját újból csak azzal a címjelzéssel iáthatom el: ...l jövő jo<i<i." Nem azért teszem ezt, minlba versengeni akarnék Szászj Schwarz Güsztáv utolérjietetlén jogászi szellemével, hanem azért, hogy párhuzamba állítsam az akkor kitűzött célokat a jelenleg elénk meredő súlyos feladatokkal. Szászy Schwarz Gusztáv a jövő jogfejlődését két irányban jellemezte, úgymint: az extenzív és intenzív jogfejlődés irányában. A jog szerinte extenzív irányzatú területileg, de nemcsak földterületileg, mert át akarja fogni az emberek minél nagyobb .számát; eleinte csak a prrvilégizált osztályokat, 1848 óta az egész polgárságot. Csak két réteg, a nők és a munkásság küzdött még akkor az egyenjogúsításért. Az államon kívül pedig a jogfejlődés az egységesítés irányában bakul; elsősorban a kolliziós normák, az ú. n. nemzetközi magánjog, másodsorban a legfontosabb nemzetközi forgalmi viszonyok egységesítése felé, amelyből világjog kezd kialakulni. Az intenzív fejlődés célja pedig abban áll, hogy a jog hálózatába egyre több életviszonyt von be és a jogi konfliktusok elintézésén felül a jognak megtorló szerepe mellé előtérbe állítja a jognak preventív nevelő, megelőző szerepét. A jövő jogpolitikusa — mondja Szászy Schwarz — első feladatának fogja tekinteni nem annyira a jogsértések megtorlását, hanem azok megelőzését és okaik kiküszöbölését. Ez a két ok pedig a tudatlanság és a nyomor. Ha egyenletesebb lesz a tudás és á jólét, akkor a jogi összeütközések helyébe a megértő, öntudatos érdekközösség fog lépni, amely magától fog alkalmazkodni á jogrendhez. Szászy Schwarz Gusztáv előadásában híven tükröződiik az a nagy átalakulás, amely a 19. század utolsó negyedében indult meg. amelynek <során a nagy Jhering a jogi formalizmus leküzdéséve! és a célgondolat érvényrejuttatásával a jogot fogalomelemző tudományból (Begriffsjurisprudenz) céltudománnyá, utóbb pedig a tübingeni iskola érdekkutató tudománnyá (Interessenjurisprudenz) fejlesztette. Ezt a fejlődést még fokozta a kitűnő Stammlernek a helyes jogról szóló elmélete, aki a jogot igazságtudománynak kívánta látni. Szászy Schwarz Gusztáv, Jhering híres szemináriumának kiemelkedő tagja, mesterének gondolatait először ültette át a magyar jogtudományba, amely munkája különösen a méltányosság szellemétől telített magyar bíróság körében