Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

17 novellának a büntetés feltételes felfüggesztéséről szóló rendelkezését is. Az alanyi bűnösség mérlegelésénél állandóan figyelemmel voltak a tettes vagyoni viszonyaira, nyomorára, gazdasági elesettségére, figyelembe vették továbbá terhes családi állapotát. Tekintettel voltak a tettes műveltségi tokára, kiindulva abból az elvből, bogy az alacsonyabb műveltségű egyén a bűnözéssel szembe^ gyengébb erkölcsű ellenálló erővel van felruházva, mini a nagyobb műveltséggel rendelkező. Minthogy pedig a bűntettesek nagyobb része a gazdaságilag elesetlek, a nyomorgók osztályából került ki. ez az állandóan kövelelt gyakorlat a bírói szellemnek humánus, speciális érzéstől áthatott, demokratikus felfogására mutat. Ezzel az állandóan és következetesen keheiéit bírói gyakorlattal szemben elenyésznek azok a kivételek* amelyek a múltban esetleg más felfogást juttattak érvényre, mert a bírói szellemről szóló értékítélet megállapítását nem ezekre a szórványos kivételekre, hanem az általánossá vált gyakorlatra kell alapítani. A bírói gyakorlat, amely legfőbb bíróságunk, a magyar Kúria központi irányítása mellett fejlődött ki, napjainkban mindinkább áthárul, legalább is részben, az aIsó'bíróságok vállára, mert új jogszabályaink mind gyakrabban utalnak egyei cselekményeket az ítélőtáblák végső döntése ele. Így például a közellátás érdekeit sértő cselekményekről rendelkező ScSOO 1946. szánni kormányrendelet a változott viszonyoknak megfelelően számos lij bűncselekményt statuál s a torvény védett jogi érdek nagyobbfokú veszélyeztetése miatt új, jüdikatúránkban eddig ismeretlen büntetési nemetket állapít meg. Ezekben az ügyekben tehát az alsóbíróságoknak kell eddig ismeretlen terűleieken új, járható utakat törni. Itt azonban az egységes gyakorlat kialakulásának már vannak egyes akadályai. Hiányzik elsősorban legfőbb bíróságunk központi irányítása, másrészt azonban az egyes ítélőtáblák között sincsen oly szoros kapcsolat, amely az ilyen esetekben mutatkozó elvi ellentéteket kiküszöbölhetné. Már pedig kétségtelen, hogy az eltérő és ingadozó bírói gyakorlat jogbizonytalanságot szül és a jogkereső közönség szempontjából felette sérelmes. Igaz ugyan, hogy a központi irányítás jogegységi határozatok formájában az ilyen ügyekben is megnyilvánulhat, ezek a határozatok azonban a téves gyakorlat kialakulását nem előzik meg, hanem csupán annak már létrejött jogsértéseit orovosolják s így a kérdést véglegesen nem oldják meg, annál kevésbbé, mert ily határozatok csak egyes esetekben és csupán a felek kezdeményezésétől függően jönnek létre. Nézetem szerint ezeket az akadályokat olyképpen lehetne legalább is részben csökkenteni, ha azok a magyar jogi szaklapok, amelyek a bírói gyakorlatot is közlik, rendszeresen teret szentelnének az egyes ítélőtáblák által az ilyen ügyekben hozott fontosabb s főleg elvi jelentőségű határozatoknak is. A döntéseknek ilyen módon való nyilvánosságra hozatala az egyes táblák gyakorlatát kétségtelenül közelebb hozná egymáshoz, de az egységet teljesen még nem állítaná helyre. Ennek az egységnek a helyreállítása