Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

IS előmozdítható lenne a táblaközi értekezletek rendszersítésével, amelyek arra lennének hivatva, hogy az eltérő bírói gyakorlatot közös nevezőre hozzák s amelynek határozatait az atsóbíróságoki a nézve kötelező joghatállyal kellene felruházni. Ezt a pár reflexiót kívántam az elhangzott előadásokhoz hozzáfűzni. Befejezésül engedtessék meg nekem, hogy minden magyar bíró társam nevében még egy kijelentést tegyek. Az a magyar bírói kar, amelynek szellemi életét és valódi arculatát, sajnos, gyakran félreismerték, készséggel vállalja annak a feladatkörnek a betöltését, amely az ország demokratikus újjáépítéséből vállaira hárul. És nem csupán vállalja ezt, hanem e feladatát minden képességével és maradéktalanul be is fogja tölteni. DR. SZEBENYI ENDRE min. osztályfőnök beszéde: « Hölgyeim és Uraim! A Magyar Jogászegylet nevében köszönöm Szeged város polgármesterének üdvözlő szavait. Nyilván azért jutott nekem ez a szerep, mert 16 éven keresztül szegedi diák voltam és láttam Szeged városának a jogászképzéssel kap'csolatosan tanúsított komoly erőfeszítését. Szeged az 1927—30. években igen nagy pénzügyi áldozatot vállalt azért, hogy a szegedi egyetem épületeit és eaen belül a szegedi egyetem, jogi karát felépítse. A felszabaduláskor, még a kormány központi intézkedése előtt, tudomásom szerint öntevékenyen biztosította a jogi kar működését, most pedig egy országos akciót kezdeményezett a bírák és ügyészek johb anyagi helyzetének megteremtése érdekében. A polgármester szavaira válaszolva egyetértek azzal, hogy a magyar jogászság főfeladata népi köztársaságunk új jogalkotásának biztosítása. Az utóbbi időben sok vita volt azon a téren, hogy a bíróságok miként működtek a múltban, milyen szembeütköző hibájuk volt, és politikai szempontból hogyan 'kell elbírálni a bíróságok muitbeli működését. A mult jogalkotása és jogalkalmazása 25 éven keresztül olyan volt, mint maga az államrendszer. Nyilvánvalóan kitűnt ez a Kúria Horthy-korabeli elnökének székfoglalójából, amikor büntetőtéren való működését azzal indokolta, hogy a bíró feladata az alulról feltörő elemek és erők túlsúlyra jutásának megakadályozása. Bíróságainknak ezt a múltját nyíltan fel 'kell tárnunk és a régi időkben is működött és ma is működő jogászoknak határozottan és félreérthetetlenül megállapítván a multat, azzal határozottan és félreérthetetlenül szembe 'kell fordulniok. A mult államrendszerével jogalkotásunk élesen szembefordult, amikor pékiául megalkotta a népbírósági rendeletet, a földreformot, majd törvénybe iktatta a köztársaságot, bíróságaink pedig megindultak a demokrácia útján akkor, amikor ezt az új jogot alkalmazták és az új jogszaibálydk alapján felelősségre vonták azokat, akik 25 éven keresz-