Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

6 DR. KARAY PÁL kúriai tanácselnök előadása: A JOGALKALMAZÁS FELADATAI A DEMOKRÁCIÁBAN. Mélyen tisztelt Vándorgyűlés! Arról szeretnék szólani, melyek — a bíró szemével nézve — a jogalkalmazás feladatai a demokráciában? A demokratikus felfogás a bírói gyakorlatban régi keletű. Nem én mondom ezt, a bíró, elfogulatlanabb és illetékesebb hely állapította meg. Egyletünk illusztris elnöke, dr. Szladits Károly, a Bírói és Ügyészi Egyesület közgyűlésén elhangzott nemesveretü beszédében. Az ott tömören felsorakoztatott, legjellegzetesebb esetek világosan mutatják, hogy a bírói gyakorlat már a múltban sem szorítkozott a jogszabályok merev alkalmazására, hanem felismerve az idők változását, a haladó élethez igyekezett igazodni és a más viszonyokra kialakult jogszabályokat ahhoz idomítani. A gabonaügyletek terén, — az ingatlanok kétszeri eladásának kérdésében, — az objektív felein vség és vét len kártétel, —; a gazdasági lehetetlenülés és átértékelés tárgyában, — a családjogi vitákban a multba'rr kialakult bírói gyakorlat mindmegannyi fényes bizonyítéka bíróságaink szociális igazságratörekvésének. A Kúria irattárában kutatva, számtalan más olyan döntésre bukkanhattunk, amelyben ugyanez a felfogás nyilvánul meg. Csak egyet szabadjon ezek közül megemlíteni, tekintettel a volt rendi megkülönböztetésekből eredő egyes házassági vagyonjogi és öröklési jogi szabályok hatályának megszüntetéséről szóló 1946. évi XII. tc.-xe. A bírói gyakorlat a főszerző'ség körét — elsősorban a honoraciorok esetében — fokozatosan már a múltban igyekezett korlátok közé szorítani. A Kúria egy 1942. évben kelt ítéletében az alsóbíróságok döntésével szemben elvi éllel mondotta ki egyrészt, hogy a főiskolai oklevél magábanvjve a honoraciori személyi állapot megállapításának alapjául el nem fogadható, másrészt, hogy a honoraciorok esetében a férj főszerzőségét nem lehet osztálybeli kiváltságnak tekinteni, vagyis a honoracióknál a főszerzői minőség nem kapcsolódik oly elválaszthatatlanul össze a személyi állapottal, mint a nemesi rendhez tartozóknál. Ezek alapián tévesnek mnősítette a Kúria az alsóbíróságoknak azt az álláspontját, mintha a férj azért, mert a házasságkötéskor foglalkozásánál fogva honoracior volt, főszerzői minőságét a házasság alatt többé el nem veszíthetné. Ezzel kapcsolatosan kimondotta itt a Kúria, hogy a honoracior férj csak arra a vagyonra tekinthető főszerzönek," amely kizárólag a honoraciori foglalkozásból eredően állott elő," ellenben minden egyéb, a házasság tartama alatt szerzett vagyonnak közszerzeményi minőségét ily esetekben is vélelmezni kell. Az indokolás szerint általános szabály, hogy a közösen végzett munka gyümölcse közös, amely szabály még az ágyastársak közös munkájára is alkalmazást nyert, nem lehet tehát az alól kivétel egyedül a törvényes feleség. (P. III. 5790 1942.) Ezzel a bírói döntéssel a honoraciorok főszerzői minőségének gyakorlati jelentősége úgyszólván megszűnt, mert a honoraciori foglalkozásból vagyont szerezni rendszerint alig lehet. A Kúria ismertetett ítéletében elfoglalt elvi álláspont a bíróságokon belül a nemesek főszerzői minőségével szemben is mind erőteljesebben fel-