Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

7 merült és minden bizonnyal előbb-utóbb túlsúlyra is jutott volna, a bírói gyakorlatot azonban ezúttal az 1946. évi XII. tc. megelőzte. De tovább megyeik. Kevesen tudják, ihogy a Kúria 1942-ben, a háború kellős közepén, egy korábbi, elvi élü ítéletével ellentétben és az igazságügyi kormánynak félreérthetetlenül kifejezésrejnttatott álláspontjával szemben a magyar hadifogolynak orosz növel a Szovjetunióban kötött házasságát érvényes házasságnak nyilvánította (P. III. 1708 1940). És vájjon ismerik-e a Kúriának a zsidótörvények folytán indult státusperekben követett gyakorlatát, amikor a jogszabályok Oegtágabb értelmezésiével, hacsak lehetséges volt, megállapította a keresztény leszármazást. A legnevezetesebb ily ítéletét a Kúria 1944. év júniusában hozta, a tél szempontjából tekintve az utolsó peicben, a bíró érdekét nézve azonban éppen nem „alkalmas idő;'-ben (P. 111. 1000 1944). Mindezzel nem azt akarom mondám, mintha a jogalkalmazásra a demokráciában újabb feladat már nem is várna. Ellenkezőleg, — nehéz és úttörő munkára van szükség. Miként az éleiben, úgy.a bírói gyakorlatban sincs megállás. A haladás ütemével lépést kel! tartania a bírói gyakorlatnak is. Az élet fokozatos átalakulásának esetében a jogalkalmazás átalakulása is fokozatos lehet, a gyors és gyökeres változás azonban szükségképpen követeli meg a bírói gyakorlatnak gyors és gyökeres átformálását. A tételes jogalkotás ilyen, esetekben nem terjeszkedhetik ki nyomban a jog mindén területére, ezért, főleg kezdetben, kizárólag a bíróságokra hárul a feladat, hogy gyakorlatukban a változott viszonyokhoz alkalmazkodjanak éspedig elsősorban az elavult jogszabályok kiselejtezésével, a korábbi jogszabályoknak a kör szellemében való alkalmazásával, főleg pedig-a joghézagoknak a kor szellemének megfelelő kitöltésével, vagyis új, a haladó élet követelményeihez mért szokásjog ."kialakításával. Ha arról elmélkedünk, hogy melyek a jogalkalmazás féladatai a demokráciában, szükségképpen arra a végeredményre kell jutnunk, hogy a jogalkalmazás feladata tulajdonképpen mindig ugyanaz: a kor általános jogi és erkölcsi felfogásának érvényrejuttatása a gyakorlati életben, ahol pedig ily általános jogi és erkölcsi felfogás még ki nem alakult, az ellentétes felfogásoknak méltányos kiegyenlítése. Az általános jogi és erkölcsi felfogás az. amely az államformáknak, az állami berendezkedéseknek megfelelően változhatik, amivel szemben a bíró kötelessége mindig ugyanaz, — nevezetesen, hogy ezt a változást éber figyelemmel kísérje és gyakorlatát annak szellemében kéésedelem nélkül átalakítsa. Az általános jogi és erkölcsi felfogást leghívebben rendszerint a kor jogalkotása fejezi ki, a bírói gyakorlatnak tehát elsősorban ehhez keli igazodnia. A demokratikus átalakulás legnevezetesebb alkotása kétségtelemül a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. tc. Ez a törvény az ember természetes és elidegeníthetetlen jogainak, a személyes szabadsághoz, — az elnyomatástól, 'félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, — a gondolat és vélemény szabadon nyilvánításához, — a vallás szabad gyakorlatához, — az egyesüléshez és gyülekezéshez, — a tulajdonhoz, — a személyi biztonsághoz, — a munkához és méltó emberi megélhetéshez, — a szabad művelődéshez és — az állami és önkormányzati élet irányításának részvé-