Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A Magyar Jogászegylet 1947. évi május hó 24-26-án Szegeden megtartott vándorgyűlése

4 munkásságával kiegészíti, annak szellemében tovább fejleszti s ezzel jelentősége a törvényhozó jelentőségéhez emelkedik. így tehát sok igazság van abban, amit nagynevű és a régebbi szegedi jogászok előtt személyesen is jólismert kiváló magánjogászunk, SzászySchwarz Gusztáv professzor csaknem 50 évvel ezelőtt egyik jogászegylet! előadásában („Magánjogunk felépítése", 1892.) mondott. Szerinte „hárman tartják kezükben a jogot: a törvényihozó, a jogtudós és a bíró. A törvényhozó, aki teremti, a jogtudós, aki értelmezi, s a bíró, aki alkalmazza. Egészséges viszonyok között mindhárman egymás kezére dolgoznak. A törvényhozás nem szünetelhet, mert a baladó élet rendezést kíván; a tudomány nem maradhat tétlen, mert a törvény -kifejtésire szorul és a gyakorlat sem pihenhet, mert a törvény alkalmazást kíván. De hely és idő szerint a jog e három nagy szervé közül hol az egyik, lhol a másik megbénul és a többire bízza, hogy helyette végezze a maga funkcióját. Ilyenkor a jog hármas szerve közül is. ha az egyik pang, a másik helyette teszi a munkát. így történt a római köztársaságban, hogy midőn a 12-táblás törvény után a civiljogi törvényhozás évszázadokon át elhallgatott, előbb a pontifexek interpretatioja, majd a praetorok jurisdictioja, azaz tudomány és gyakorlat vette kezébe a jogkérdést. Hol törvényhozás nem .teremt, hol tudomány nem fejleszt, ott mindkettő tisztét pótolja a jogalkalmazás. A törvényhozó elhanyagolhatja feladatát, a tüdős meddő tépelődésbe tévedhet; de a bíró nem tagadhatja meg az ítélkezést. Neki hinnie kell a jog létezésében, ha a törvényhozó rendezetlenül hagyja is az életet, ha a tudós non liquet-tel válaszol a kérdésre. A törvény, amely amannak csak tervezet, emennek csak tanulmány, az ő kezében lesz eleven erővé, rendező hatalommá, joggá. De éppen azért joggá lesz az ő kezében a nem-törvény, a tévesen felfogott törvény,, sőt a törvényellenesség is. — mert életében nyilatkozik a jog és joggá éesz minden, mi a gyakorlatban kiküzdi az életet. A bírói jog e felfogásából következik annak szerepe a jogrendszerben. A bírói jog valóságos jogforrás, még pedig nemcsak felismerési forrása a már létező, rajta kívül fejlődött jognak, hanem valóságos jogteremtö forrás." Talán megbocsátják nekem, ha mint bíró, különös örömmel idéztem ennek a ragyogó elmének, a sajnos, korán elhúnyt Szászy-Schwarz Gusztávnak fenti megállapításait, aki ugyan tudtommal nem volt bíró, de a bíró hivatását és szerepét nézetem szerint helyesen látta. De azért is elnézést kérek, hogy túlságosan előtérbe toltam az egyik — talán a legfontosabb — jogalkalmazó, a bíró szerepét. Jól tudom azonban, hogy a bírói jogalkalmazáson kívül van egy másik, a közigazgatási jogalkalmazás is. Nyilván erre gondolt a Magyar Jogászegylet is, amikor az első illusztris hozzászólót ma a közigazgatási szervezetben helyet foglaló neves jogászunkban jelölte ki. Jogalkalmazás valóban van a közigazgatásban is. ha arra gondolunk, hogy a közigazgatás is absztrakt jogszabályokat alkalmaz konkrét esetekre, már pedig az elvont jogszabálynak valamely meghatározott esetre érvényesítése nem más, mint maga a jogalkalmazás. Igaz ugyan, hogy a kétféle, a bírói és a közigazgatási jogalkalmazás között van némely, éspedig nem is lényegtelen különbség. Nemcsak az. hogy a közigazgatás talán éppen túlnyomó, de mindenesetre jórésze a jogszabálymagyarázattal lazább kapcsolatot tartó, kézzelfogható gyakorlati eredménye-