Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A Magyar Jogászegylet 1947. évi május hó 24-26-án Szegeden megtartott vándorgyűlése

2 előmozdítani szeretném. Legyen szabad elnézést 'kérnem, hogy hálás köszönetemnek — csupán az alkalom kínálkozása folytán — ezen az ülésen adok kifejezést. Annak, hogy a megnyitó ülésen, a vándorgyűlés Veni Sancte-jén elnökölhetek, úgy érzem, az lehet az oka, hogy ennek a témaköréhez állok talán a legközelebb. Magam is a jogalkalmazásnak, éspedig a bírói jogalkalmazásnak immár négy és fél évtizedet meghaladó idő óta vagyok munkása, hiszen igazán a bírói székben érzem ma is magam otthonosnak. S mert jól ismerem a jogalkalmazás fontosságát és mert tudom, hogy demokráciánkban ma fokozott feladatok hárulnak a jogalkalmazásra és, a demokrácia fokozóIt követelményeket támaszt a jogalkalmazás iránt, a magam részérőd csak helyeselni tudom, hogy a Magyar Jogászegylet elnöksége mindjárt első ülésünk programjául ezt a kérdést tűzte ki. Ha a vándorgyűlés dómját egyben nézem, kiemelkedik abból a pünkövlvasárnapi teljes ülés nagy kupolája: Szladits Károly szeretve tisztelt tudós elnökünk iránytrautató és egészen bizonyosan eddigi nagyszabású és még maradandóbb hatású megnyilatkozásaihoz méltóan csatlakozandó előadása a jövő jogáról, továbbá Beck Salamon kiváló tagtársunk előadása a civiljognak egyik aktuális központi kérdéséről, a pénzromlás kihatásáról a jogrendszerben. A másik jogszféra, a közjog is méltó helyet kap a záróülés során: Székely Miklós tagtársunk révén, aki szilárd elméleti talajon álló nagy gyakorlati közigazgatási rutinjával a demokrácia közigazgatásának vezető eszméjéről fog tájékoztatni. A vándorgyűlés hármas tagozódását egy harmadik, kisebb kupola biztosítja: a megnyitó ülés, amelyet elsőnek azért kellett volna említenem, mert tulajdonképpen introdukciónak, bevezetésnek is fogható fel mindkettőhöz, hiszen a jogalkalmazás mind a magánjognak, mind a közjognak egyformán egyik a apkérdése. Mindhárom ülést átfogja, mint uralkodó gondolat a demokrácia jogrendjének szolgálás vágya. Ezekután, azt hiszem, kereshetjük arra a kérdésre is a feleletet, amelyet sokan közülünk fél vethettek: hogy miért éppen a most tárgyalandó kérdésnek szentelte a vándorgyűlés első ülését. Hogy ezt helyesen tette, az talán a következőkbői is kitűnik. Pünkösd liturgiájában a kegyelemosztás mellett a tanítás az egyik uralkodó gondo'lat. Valóban, pünkösdkor tanulni jöttünk előadóinktól és felszólalóinktól. Ök majd részletesebben megvilágítják a kérdést. Az elnöki megnyitónak, ha nem akar tisztességtelen versenyt támasztana az előadóknak, nem lehet feladata, hogy a szőnyegen levő kérdés részletesebb taglalásába bocsátkozzék. Képzett jogászok egyesületében vagyunk, ahol mindenki ismeri, legalább lényeges vonásokban, a jogalkalmazás problémakörét. Ezért szinte felesleges, hogy részletesebben emlékeztessek arra az elméleti harcra, amely akörül zajlott le, hogy a jogalkalmazót miiyen mértékben kösse meg a törvény. Emlékezhetünk, hogy az egyik elmélet, amelyet a szillogizmus elméletének szoktak nevezni, kisarkított formájában a jogalkalmazást merőben logikai műveletnek tekintette, szillogisztikus következtetésnek, amely szerint a jogszabály a főtétel, a jogeset az altétel s az ítélet a következmény. E szerint a jogalkalmazás lényegileg valamely tényállást egyszerűen az abstrakt jog-