Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A gazdasági rend büntetőjogi védelme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. november 22-én tartott ülésén]

27 mert, itt azt kell vizsgálni, vájjon a nem maximált árú cikkért követelt, kikötött vagy elfogadott ár, tekintettel az előállítási vagy termelési, illetőleg a beszerzési költségekre, valamint az összes egyéb körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira, a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal-e magában. Az előállítási, termelési, beszerzési és egyéb költségek a múltra vonatkoznak, az ú n. utánpótlási ár az említett ,.egyéb körülmények", jelesül a gazdasági élet egyéb viszonyai körében nyerhet figyelembevételt. A bírói gyakorlat e téren ingadozott, de inkább az utánpótlási ár figyelmen kívül hagyása felé hajlott. Egyes bírói döntések szerint csak a normális tényezők alapján kialakult utánpótlási ár vehető figyelembe, míg a rendkívüli viszonyok (pl. háborús veszély) hatása alatt az utánpótlási árban létrejött változás figyelmen kívül marad. Valamint az 1920:XV- törvénycikk, úgy a 8.800'1946. M. E. számú rendelet sem foglal állást a kérdésben, hanem annak eldöntését továbbra is a bírói gyakorlatra bizza. A kérdés eldöntésénél két szempontot kell mérlegelni. Az t jyik felfogás szerint nem lehet elvárni a hivatásánál fogva nyereségre törekvő kereskedőtől, hogy minden egyes eladással voltakép csökkentse üzleti tőkéjét. A másik felfogás viszont nagyobb súlyt tulajdonít annak a célnak, hogy a fogyasztóközönség a meglevő készletekből — akár a kereskedelmi tőke csökkenése árán — ellátáshoz jusson. Az adott viszonyok között az utóbbi megoldás felé hajlanék. Egyrészt azért, mert a stabilizáció fenntartása mindennél fontosabb, másrészt azért, mert a múltban, sőt a jelenben is, egész foglalkozási ágak keresete oly alacsonyan volt és van megállapítva, hogy :iz illetők szintén meglevő javaik értékesítése árán képesek csak életük fenntartására. Ha az államhatalom hosszú ideig kénytelen volt és bizonyos mértékben jelenleg is kénytelen tűrni, hogy egész társadalmi osztályok megfeszített munkájuk dacára, csak jegygyűrűjük vagy szerény ruházatuk feláldozása árán tudják életüket fenntartani, ami a teljes elszegénvedést jelenti, akkor a kereskedelmi tőke intaktsága sem lehet döntő szempont. Kétségtelen továbbá, hogy bár a kereskedelem nyerészkedésre irányuló hivatás: ennek a nyerészkedésnek nem kell szükségképen minden egyes ügylet tekintetében érvényesülnie. A kereskedelem gazdasági és jogi főjellemzője az ügyletkötések tömegessége. Tömeges ügyletkötés mellett pedig egyes ügyletek vagy ügyletcsoportok veszteséges voltát mások előnyös eredménye ellensúlyozhatja. VII. Már a Btk. 81. §-a kapcsán érintettem azt a sokat vitatott kérdést, vájjon büntetendő-e a vevő, ha a hatóságilag megállapított árnál drágábban vásárol. A régebbi jogszabály, nevezetesen az 1920:XV. törvénycikk a vevő cselekményét csak abban az esetben minősítette árdrágító visszaélésm k, ha a vétel továbbeladás céljából történt. Egyébként a cselekmény a vonatkozó rendeletek intézkedéseihez képest esetleg kihágás volt, esetleg büntetlen maradt. A különböző forgalmi korlátozásokat és ármegállapító rendelkezéseket ugyanis a régebbi felfogás épen a fogyasztó érdekében felállítottaknak tekintette és nem látott nagyobb jogsérelmet abban, ha a fogyasztó a