Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A gazdasági rend büntetőjogi védelme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. november 22-én tartott ülésén]

23 Ebből pedig az következik, hogy az a vevő, aki a megengedettnél: magasabb áron vásárol ugyan, do nem olyan ár túllépésével, amelyet a hatóság liv tételben állapított meg, hanem olyan áron, amely a haszonkulcs, illetőleg a kalkulációs szabályok túllépéséből adódik: nem követ el bűncselekményt. A vevő ugyanis — ha továbbéliadás céljából vásárol — csak árútúllépés címén felel. 111 azonban nem lévén szó hatóságilag megállapított legmagasabb árról, a/, ártúlllépésre vonatkozó szabályok nem érvényesülhetnek. Közellátási bűncselekményt sem követ el az ilyen vevő, azaz nem esik a 8. i> súlya alá, mert ez a § — ide nem tartozó esetektől eltekintve — a vevőt csupán a hatóság által megállapított ár túllépése miatt bünteti, márpedig a haszonkulcs, illetőleg a kalkuláció szabályainak megállapítása az előadottak szerint nem hatósági ármegállapítás. A rendelet nyilván abból indul ki, hogy az eladó belső üzletviteléhez tartozó körülmények ismerete és ellenőrzése a vevőtől nem kívánható meg, ő tehát csak akkor büntethető, ha az eladás az eladó részéről a fix tételben megállapított maximális ár túllépésével történt; de nem büntethető a vevő akkor, ha az eladó részéről nem ártúllépés, hanem a méltányos hasznot meghaladó nyereség célbavétele, azaz árúuzsora forog fenn. A Btk. 81. §-ának alkalmazása körül mutatkozó nehézséget csökkéntheti a kormányzat is. ha I. i. kevésbbé él az ármaximálás rendszerével, hanem inkább a haszonkulcs és a költségszámítás mikéntjének megállapítására helyezi a súlyt. III. A gazdasági rend ellen irányuló bűncselekmények és a reájuk vonatkozó jogszabályok sajátos természete az imént tárgyalthoz hasonló nehézséget okoz a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából is. E § tudvalevően visszaható erővel ruházza fel az ítélethozatalkor hatályban levő jogszabályt, ha ez enyhébb, mint az, amelynek hatálya alatt a bűncselekmény megvalósult. Abból, hogy a bírói gyakorlat a kerettörvényt kitöltő jogszabályokat, pl. a maximális árt, a forgalmi, felhasználási stb. szabályokat megállapító rendelkezéseket büntetőjogi jellegűeknek miinősíti: az következnék, hogy az ezekben beálló változás esetén a Btk. 2. §-a értelmében az elkövetőre nézve enyhébb intézkedés lenne alkalmazandó. Ha pl. a cukor maximális ára a cselekmény elkövetésekor 11 forint volt, a tettes pedig 15 forintot követel, az ítéltethozatal időpontjában viszont a maximális ár 20 forint: az ármegállapító jogszabály büntetőjogi jellegéből az következnék, hogy a Btk. 2. §-a értelmében felmentő ítélet hozassék. A Kúria tudvalevően az ellenkező álláspontot foglalta el, kimondván, hogy a legmagasabb árt megszabó hatósági rendelkezés, bár a kerettörvénnyel való szoros összefüggésénél fogva a büntetőtörvény fogalma alá esik, mégsem sorozható a Btk. 2. §-a szerint feltételes visszaható erővel felruházott szabályok közé. Gyakorlatilag ez az álláspont kétségkívül helyes. Emelkedő árszínvonal mellett ugyanis minden eladó abban a reményben léphetné túl a maximális árt, hogy a jogerős ítélet időpontjában már magasabb hatósági ár lesz hatályban, lóhát a megtorlás úgyszólván illuzoriussá válnék. Elméleti szempontból azonban a kérdés tüzetesebb megfigyelést kíván.