Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A gazdasági rend büntetőjogi védelme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. november 22-én tartott ülésén]

24 A Btk. 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint, valahányszor az állam enyhíti a büntetőtörvény valamely rendelkezését, ezzel egyszersmind kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy az előbbi jogszabály igazságtalan vagy célszerűtlen volt. Ha tehát e kijelentés dacára az állam továbbra is alkalmaztatná a visszavont szabályt, ez annyit jelentene, mintha az igazságtalanságot tudva és szándékosan tovább is érvényben hagyná. A feltételes visszaható erőnek ez az indoka az adott esetre rendszerint nem talál. A maximális ár felemelése rendszerint nem azért történik, meri a korábban megállapított ár ..igazságtalan és célszerűtlen" volt. hanem azért, mert az ártényezőkben változás állt be, esetleg olyan változás, amelynek felidézésében épen a vádbeli cselekménynek és a hozzá hasonló cselekményeknek is részük volt. Egyesek szerint a Btk. 2. §-a a maximális ár felemelése esetén azért nem alkalmazható, mert ez a § csak arra az esetre\ vonatkozik, ha az új jogszabály a büntetőjogi védelem körét korlátozza, már pedig a maximális árban beállott változás nem jelenti a büntetőjogi védelem korlátozását, hanem csupán az elkövetési tárgy egy tulajdonságának: a hatósági árnak megváltozását. Ezt a nézetet nem tehetem magamévá. Az ár ugyanis valóban a cikk tulajdonsága, csakhogy nem ténybeli, hanem jogszabályban megállapított tulajdonsága; a maximális ár felemelése tehát valóságos jogszabályváltozás. Még pedig olyan jogszabályváltozás, amely a büntetőjogi védelmet korlátozza. Az ár szabaddá tétele ugyanis csak fokozatilag különbözik a maximális ár felemelésétől. Gyakorlatilag egyazon eredményre vezet, ha a hatóság pl. a cukor árát teljesen szabaddá teszi vagy ha azt — a mai értékviszonyok között — pl. ezer forintban állapítja meg. Már pedig az ár szabaddá tétele esetén bizonyára nem lehet elzárkózni annak elismerése elől, hogy az új jogszabály korlátozza a büntetőjogi védelmet. Ugyanez áll tehát akkor is, ha nem teljes, felszabadításról, hanem az ettől csak fokozatilag különböző áremelésről van szó. A Btk. 2. §-ának alkalmazása körül mutatkozó nehézség azonban akkor is felmerülne, ha a maximálás árban beálló változást nem tekintenők büntetőjogi jellegűnek. A nem büntetőjogi jogszabályban bekövetkezett változási a helyes felfogás szerint ugyanis szintén kihat a hatálybalépte előtt elkövetett bűncselekményre, feltéve hogy a büntetőjogi védelem körét megszorítja. Amint arra Vámbéry találóan reámutat, minden bűncselekmény szükségképeni eleme a jogtalanság, amelynek fennforgását csak a jogrend egészéből lehet megítélni; a nem büntetőjogi szabálynak oly változása tehát, amely a büntetőtörvény szerint jogtalan cselekményt jogossá minősíti, visszaható erővel érvényesül, ha a cselekmény elkövetése után következik be. Márpedig itt épen ez az eset forog,, fenn: az annak idején jogtalan cselekmény a maximális árt megállapító és. a jogrend egészéhez kétségkívül hozzátartozó jogszabály megváltozása folytán az ítélethozatalkor már nem volna jogellenes. — Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a jogrendszer egysége szempontjából súlyos szépséghiba, ha az ármegállapításra stb. vonatkozó jogszabályt a Btk. 81. §-a szempontjából büntetőjoginak, a 2. § alkalmazásában pedig nem büntetőjellegűnek minősítjük. A kérdés elvi részét nem érintő álláspontot foglalt el a Kúria a felszabadulást követő hónapokban elkövetett valutavisszaélés esetében. A véde-