Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A gazdasági rend büntetőjogi védelme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. november 22-én tartott ülésén]

22 jogszabályokat illetően szinte súlytalanok. Vájjon Lehet-e azt állítani, hogy a nemkereskedő köteles ismerni valamennyi árúcikk hatóságilag megállapított árát; hogy már a nevelés, a polgári kötelékben élés stb. mindenkit megtanít arra, mennyi pl. az enyv mázsájának maximális ára? Az illető szakmában működő kereskedőt még talán terheli az árúcikkek hatósági árára vonatkozó ilyen megismerési kötelesség, ámde jól tudjuk, hogy a gazdasági rend büntetőjogi védelme tárgyában kibocsátott 8.800 1946. M. E. számú rendelet 8. §-a a saját közvetlen szükségletének kielégítése céljából a maximális ár túllépésiével vásárló személyt is — szabályként bűntett miatt — bünteti. De tovább megyek. Még az eladó kereskedővel szemben is képtelen eredményre vezethet a Btk. 81. §-ában felállított tételnek a keretjogszabályt kitöltő rendelkezésekre való alkalmazása. Néhány évvel ezelőtt állítólag megtörtént, de mindenesetre megtörténhetett, hogy árdrágító visszaélés miatt eljárás indult egy csarnoki árúsít ó ellen, mert a kora reggeli órákban az előző napi áron adott el olyan cikket, amelynek árát a Budapesti Közlönynek az eladás napján megjelent számában kihirdetett rendelet leszállította. A szóbanforgó rendelet kihirdetésének napján lépett hatályba. A kihirdetés napja éjfél után egy perccél kezdődik, tehát a hajnali órákban történt eladás már bűncselekmény. Mert igaz ugyan, hogy a Budapesti Közlöny — feltéve, hogy a csarnoki árús azt olvasná — az eladás órájában még alig állhatott rendelkezésre, az ármegállapító szabály ekkor már hatályban volt és e büntetőjogi jellegű rendelkezés nemtudásával a Btk. 81. §-a, úgyszintén a Kúria 695. számú ismeretes elvi határozata értelmiében senki sem védekezhetik. Az efféle esetek természetesen könnyen megoldhatókká válnak, ha figyelembe vesszük, hogy a kötelesség-ellenesség tudatának hiánya kizárja a szándékot. Minthogy bűntett csak szándékosan követhető el, nem vonható bűntett miatt felelősségre az, aki nem tudta, hogy kötelesség-ellenesen cselekszik. Sőt ugyanez áll a gazdasági rend ellen irányuló vétségek többségére is, mert a hatályos jogszabályok általában nem nyilvánítják büntetendőnek a vonatkozó cselekmények gondatlan elkövetését. Ámde a bíróság nagyfokú tartózkodást tanúsít e tekintetben és nem igen hajlandó a kötelesség-ellenesség tudatának hiánya címén felmentő ítélet hozatalára. Ez az álláspont gyakorlati szempontból talán helyesnek is mondható, mert az e téren tanúsított engedékenység sokszor ingoványos területre vezetne és az egész büntetőjogi védelmet illuzoriussá tehetné. Azon az inkonveniencián, amely egyfelől a Btk. 81. §-ának szabályából, másfelől abból a tételből ered, hogy a kerettörvényeket kitöltő jogszabályok büntető jellegűek: az új 8.800/1946. M. E. számú rendelet — legalább a vevőt illetően — enyhít. A rendelet 2. §-ának (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a hatóság által megállapított haszonkulcs túllépésével, illetőleg a költségek kiszámítására nézve megállapított szabályok megszegésével vagy kijátszásával elért nyereség minden esetben a méltányos hasznot meghaladó nyereségnek tekintendő. A szóbanforgó cselekményt tehát a rendelet kifejezetten nem ártúllépésnek, hanem árúuzsorának minősíti, azaz a haszonkulcs, illetőleg kalkulációs szabályok alapulvételével eredményeződő árt nem tekinti hatóságilag megállapított árnak.