Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Az alapvető emberi jogok és a demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlésén]

11 tipró fasiszta rendszerek elleni fegyveres küzdelem szükségessége volt a béke- és szabadságszerető nemzetek részéről. Ennek jegyében egyesültek és vívták ki győzelmüket és természetesnek találhatjuk, hogy a békeszerződésben gondoskodni óhajtottak arról, hogy az a cél, amelynek megvalósításáért annyi áldozatot hoztak, a legyőzött ellenség részéről elfogadásra és keresztülvitelre találjon. Megelégedve azzal, hogy a rendelkezés helyét a békeszerződés k rendszerében meghatározzam, arra kívánok még rámutatni, hogy Magyarország e cikk rendelkezéseinek tulajdonképpen már a békeszerződés életbelépését, sőt aláírását megelőzően eleget tett, amikor politikai és társadalmi rendszerét a demokrácia jegyében átalakította és a békeszerződésben elősorolt szabadságjogok biztosítása tekintetében az 1946. évi I. t. cikkben ünnepélyesen nyilatkozatot tett. A 2. cikk második bekezdése mintegy az emberi jogok és az alapvető szabadiságok bővebb meghatározása gyanánt különös kötelezettségeket ró Magyarországra abban az értelemben, hogy ,,a Magyarországon életbenlévő jogszabályok sem tartalmukban, sem alkalmazásuk során a magyar állampolgárságú személyek között azoknak faja, neme, nyelve, vagy vallása alapján nem fognak különbséget tenni, sem semmiféle megkülönböztetést maguk után vonni akár az érdekelteknek személye, javai, üzleti tevékenysége, foglalkozásbeli vagy pénzügyi érdekei, személyi állapota, politikai vagy polgári jogok tekintetében, akár pedig bármely egyéb tekintetben". Ez a rendelkezés igen sokban emlékeztet a trianoni szerződés III. részének 6. címében foglaltakra, különösen a szerződés 55. cikkére és az 58. cikk 1., 2., 3. és 5. bekezdéseinek rendelkezéseire. A különbség, amely a két szerződéskötés között fennáll, nem annyira tartalmi szempontbók fontos, mint inkább azon eltérő eszmekörök szempontjából, amelyekben ez a két rendelkezés létrejött. A trianoni szerződés rendelkezései ugyanis, amint az a vonatkozó fejezet címéből is kitűnik, (,,a kisebbségek védelme") az ú. n. kisebbségvédelem gondolatkörében mozognak, míg a mostani békeszerződésünk rendelkezései egy egész má*s eszmekörből indulnak ki, az emberi jogok gondolatköréből. Az első világháborút lezáró szerződések által életrehívott kisebbségvédelmi rendszer egy meglehetős bonyolult szerződés-technikai konstrukcióval a legyőzött államokra a velük kötött békeszerződésekben, egyes kisebbségek által lakott államokra pedig a szövetséges főhatalmakkal kötött külön szerződésekben a kisebbségek védelme és gondozása szempontjából különös kötelezettségeket rótt ós e kötelezettségek végrehajtását egy szintén elég körülményes eljárási móddal a Nemzetek Szövetségének ellenőrzése alá helyezte. Az egyes nemzetiségeikkel való kielégítő bánásmódra kötelezett államok ha nem vállaltak is egymással szemben közvetlenül reciprok kötelezettsé'geket, mégis valamennyien belekapcsolódlak egy közös rendszerbe. Megállapíthatjuk ma már, hogy ez a rendszer a gyakorlatban nem vált be. A kisebbségvédelemből eredő jogok érvényesítéséhez vezető út a kisebbségek számára sorozatos akadályokkal volt teletűzdelve. A kisebbségvédelemre kötelezett államok viszont úgy érezték, hogy saját nemzeti •