Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Az alapvető emberi jogok és a demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlésén]

12 társasági alaptörvényünk tükröztet. Az emberi szabadságjogok tiszteletének át kell mennie minden állampolgár vérébe, hitvallásként át kéli hatnia gondolat- és érzésvilágát, hogy maga is cselekvő tényezőjévé váljék e magasztos eszmék érvényesülésének. Mert hiába lesz nekünk papiroson bíróilag biztosított sajtószabadságunk, amíg maga a sajtó nem lesz áthatva a szabad véleménynyilvánításnak a demokratikus haladásra ható óriási fontosságától, amelyet éppen a sajtónak kell a kritika minden irányú fenntartása mellett türelmességével és nyugodt eszmecserével biztosítani. És hiába lesz független bíróságunk, ha nem biztosítható részére a tárgyalás menete alatt a nyugodt légkör, amíg dogmává nem emelkedik az az illemszabály, hogy még folyamatban lévő ügyben nem illik bírálatot gyakorolni. Törvényünk emelkedett szelleme a kölcsönös türelemre és annak belátására int, hogy az emberi jogokkal emberi kötelességek is járnak, és hogy az emberi jogok megsértéséért nemcsak az egyes közhivatalnokok felelősek, hanem hogy ugyanilyen felelősség terhel valamennyiünket. 10. Az emberi alapjogok másik csoportjának, az ú. n. szociális jóléti vagy gondozási jogoknak védelméről jogi szempontból keveset mondhatunk. Ez a védelem, fnint már láttuk, lényegileg nem alanyi jogi védelem, hanem az állam közigazgatási rendszerében érvényesülő érdekvédelem, melynek az egyes polgárok jogi helyzetére — Tomcsányi Móric szavaival élve — legfeljebb reflexjogi hatásai vannak. Az emberi jogok hatályosabb védelméről szóló 1946 : X. t.-c. megkülönböztetés nélkül ezekre a jogokra is kiterjeszti a büntetőjogi védelmet. Mégis nehéz elképzelni, hogy ez a büntető szankció valamely ú. n. jóléti jog sérelmének esetére is alkalmazást nyerhessen. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szabadságjogok és a jóléti jogok egymástól nem élesen elhatárolt, hanem egymásba átnyúló kategóriák. Valamely jog, amely lényegében jóléti jog, bizonyos vonatkozásokban szabadságjogként is szerepelhet. így pl. a munkához való jog alapjában jóléti jog, de már az állampolgári egyenjogúság szempontjából szabadságjog is lehet, mert a szabad munkavállalás jogát is magában foglalja, és ehhez képest ugyancsak minden irányú megkülönböztetés nélkül kell érvényesülnie. Ezektől a kiágazásoktól eltekintve, a jóléti jogok terén a jogásznak jogvédő szerepe háttérbe szorul, de helyébe a jognak társadalomrendező feladata lép. Ezek a jogok egyelőre főleg szociálpolitikai