Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám

80 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ az olcsó és gyors igazságszolgáltatás követelményeivel. Ezek­nek a követelményeknek, sőt a bírói ítélet tekintélyének is az felelne meg legjobban, ha az elsőfokú ítélet végleges lenne, ez ellen perorvoslatnak egyáltalában nem volna helye. Ez azonban csak akkor volna elképzelhető s megengedhető, ha minden garancia megvolna arra, hogy az elsőfokú ítélet té­vedésmentesen szolgáltatja ki az igazságot. De mint láttuk még Anglia — ahol pedig a lehető legnagyobb garanciái van­nak meg a független, a nemzet és társadalom értékítéletének megfelelő elsőfokú bíráskodásnak — nem tudott kitérni a per­orvoslat megengedésétől, bár, mint ugyancsak láttuk, ezzel a lehetőséggel az angol polgár alig él. Nálunk azonban feltétlenül át kell térni az egyfokú perorvoslat behozatalára és ezt is szűkíteni kell a mai ál­lapothoz képest. Kérdés, hogy mily módon. Horváth Dániel tisztelt barátomnak az a véleménye, hogy nálunk a reformáció in peius tilalmának van nagy szerepe abban, hogy minden jelentékenyebb ügy megjárja az ösz­szes felebbviteli bíróságokat. Bár ebben van némi igazság, a kérdés célszerű megoldását mégsem e tilalom eltörlésé­ben látom. A reformatio in peius ugy a francia, mint a német jog rendszerében nem is mint a törvény és az anyagi igazság érvényesülésének elve jelentkezik, hanem, mint a méltányos­ságnak a tétele. Mint Faustin Helie mondja : ezen elv meg akarja akadályozni azt, hogy a perorvoslaí egy csapda le­gyen, amelyből a vádlott csak még súlyosabb sérüléssel tud kiszabadulni. Azt hiszem tehát, hogy a törvényhozásunk téves alapból indult ki, midőn a reformátio in peius tilalmában látta a perorvoslaíok melegágyát s ezt 1928-ban a csatlakozás be­hozatalával Prokrustes ágyává akarta átalakítani. Mert a célt: a perorvoslaíok csökkentését nem érte el. Ha ugyanis a vádlott magát ártatlannak érzi, vagy a kiszabott bünte­tést aránytalanul szigorúnak tartja, a felebbezéstől a csat­lakozás intézménye sem fogja visszariasztani még pedig annál kevésbbé, mert a csatlakozás esetleg hátrányos követ­kezményeitől a felebbezés visszavonása által minden eset­ben szabadulhat. A statisztikai közlemény nem tartalmaz adatokat a csatlakozások számáról s eredményéről, de azt hiszem, hogy ha néhány csatlakozás eredményeként a felsőbb bíróságok súlyosbították is néhány hónappal a büntetést, ez nem oly eredmény, mely igazolná az intézménynek nálunk be­hozatalát. Arra azonban, hogy a csatlakozás intézményének behozatala s a reformatio in peius tilalmának ezáltal tervezett lazítása nem eredményezte a perorvoslatok csökkenését, — már meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak a statisztikai adatok, melyek szerint a csatlakozásnak 1928-ban történt be­hozatala előtt az 1. és II fokú perorvoslatoknak száma volt

Next

/
Thumbnails
Contents