Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám

AZ ANGOL ÉS MAGYAR BÜNTETŐSTATISZTIKA. 81 a járásbírósági ügyekben 1924-ben 10706 1925-ben 11083 a törvényszéki ügyekben 1924-ben 4858 1925-ben 5459 tehát 2 évben összesen 32106, addig a csatlakozás behozatala utáni években a járásbírósági ügyekben 1929-ben 10905 1930-ban 11487 a tvszéki ügyekben pedig 1929-ben 8579 1930-ban 7284 tehát összesen: 38255 vagyis a csatlakozás behozatala utáni 2 évben 6000-rel, tehát kb. 20%-kal szaporodott a perorvoslatok száma. Hogy az utóbbi években (1933., 1934., 1935.) a helyzet lényegesen javult, mert a perorvoslatok száma járásbírósági ügyekben kb. 8.09G-re, törvényszéki ügyekben pedig kb. 5—6000-re csökkent, annak okát részben abban látom, hogy a II. Bn. és Te. intézkedései a törvényszéki egyesbírói és a járásbírósági ügyekben a semmisségi panaszt annyira korlátozták, hogy itt lényegileg már az I. fokú perorvoslat rendszere van érvényben, részben pedig abban vélem találni, hogy talán a jelenlegi igazságügyminiszter úr intenciójához képest a kir. ügyészségek már nem éltek annyi perorvoslattal, mint régebben. Szerény véleményem szerint tehát nem az ügyészi perorvoslatok kiterjesztésében, hanem inkább annak megszorításában kell keresni a megoldást. Az első eszköz volna az esetleg behozandó egyfokú perorvoslatok nagy számának megszüntetésére az ügyészi perorvoslatok intézményes megszorítása. Ha a mi hazai viszonyainkra és igazságügyi berendezésünkre tekintettel nem is lehet arra gondolni, hogy — mint Angliában — a vádlott terhére egyáltalában ne legyen helye perorvoslatnak (a praktikus angol felfogás szerint ugyanis nincs semmi értelme annak, hogy amikor az államban kitűnő elsőfokú bíróságok vannak, nagyobbrészt jól fizetett bírákkal, akkor ugyanez az állam még egy drága ügyészi szervezetet is tartson fenn, pusztán abból a célból, hogy azzal megfelebbeztesse a saját bírájának ítéleteit) mégis valami reform ily irányban is lehetséges, sőí kívánatos volna. Nézzük itt is a statisztikát. Angliában a mi kir. ügyészségünknek megfelelő állás csak egy van, a Kings proctoré, aki azonban csak házassági bontóperekben járhat el, egyébként pedig a bűnügyekben a vádat a sértett, a rendőrség, vagy köztestületek képviselik s 1879. óta csak akkor a Director of public Prosecution (a közvád képviseletére kijelölt legalább 10 évi gyakorlattal bíró barrister) vagy az általa erre felkért barrister (assistant), ha a sértett nem kíván, vagy nem képes a vád képviseletében eljárni, vagy különleges körülmények (pld. a cselekmények különösen ocsmány — heinous — volta) indokolják. Mint ebből látszik a helyzet teljesen megfordítottja a miénknek. Ott a közvádnak éppen úgy csak kisegítő szerepe van, mint nálunk a sértett vádjának. — A statisztika szerint Agliában a közvád képviseletével megbízott ügyvéd 1935-ben összesen csak 512 ügyben járt el elsőfokon és 54 felebbviteli tárgyaláson vett részt. Ezzel szemben nálunk — hol a Te. 105. §-ával csupán csekély törést szenvedett legalitás elvénél fogva a kir. ügyészség minden hivatáíbó,' üldözendő cselekmény tárgyában köteles a vádat képviselni — a kir. ügyészek ebben az évben 61.144 tárgyaláson, a főügyészek pedig 5631 felebbvitel