Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 1-2. szám - Az angol közkórházak felelőssége a személyzetük által elkövetett műhibákért
AZ ANGOL KÖZKÓRHÁZAK FELELŐSSÉGE A MŰHIBÁKÉRT. 41 követett műhibákért akkor is, ha ezek a törvény által előírt képesítéssel bírnak és a vezetőséget culpa in eligendo nem terheli? A cikk írója annak az előrebocsátásával, miszerint nem ismer az angol judicaturában «setet, ahol valamely közkórház ezen túlmenőleg felelősséget vállalt volna, ezt mégis lehetségesnek tartja, tekintettel arra, hogy újabb időben a közkórházak fizető betegeket is vesznek fel, (mint p. o. az általam I. és III. alatt közlendő esetekben), sőt fizető betegek részére külön osztályokat rendeznek be. Ebből azt következteti, hogy nincs kizárva, miszerint a fizető betegeket felvevő közkórházak, mint nem ritkán a magánkórházak, hallgatólag nemcsak azért vállalnak felelősséget, hogy kellő képzettséggel biró személyzet fogja gyógyítani és ápolni a beteget, hanem az alkalmazottaik által külön minősítést igénylő működésük közben elkövetett műhibákért is. A következőkben ismertetendő esetek jobb megvilágítása céljából itt közlök egy, a cikk írója által, az angol bíróságok részéről forrásműként elismert jogi munkából („authority"), vett idézetet, mely a közkórházak vezetősége, a sebész- és altató-orvos és az ápolói személyzet közötti viszonyt, illetőleg ezek felelősségét magyarázza: „ .. . mihelyt a műtőhelyiség ajtaja a műtét megkezdése előtt bezárult, ... az ápolószemélyzet felett már nem a kórház vezetősége rendelkezik; ezen pillanattól fogva a műtét végleges befejezéséig a műtétet végző sebész rendelkezése alatt állanak és ennek utasításait tartoznak követni. Az altatóorvos, az ápoló- és egyéb segédszemélyzet tehát ideiglenesen, azaz arra az időre, amíg a műtétnél közreműködnek, felelősség szempontjából nem tekinthetők a kórház vezetősége alkalmazottainak, amennyiben a műtétet végző sebész, nem pedig a vezetőség utasításait tartoznak követni... Viszont nem kétséges, hogy az altató-orvos, az ápoló- és egyéb segédszemélyzet annak ellenére, miszerint a műtét tartama alatt a műtő-orvos rendelkezik felettük, ennek mégsem alkalmazottai oly vonatkozásban, hogy ezek mulasztásáért a „master and servant" jogviszonya alapján felelősségre lenne vonható. Ezek oly szakképzettséget igénylő hivatást gyakorló személyek, akik a maguk, sajátos munkájukat önállóan végzik". Miután a közkórházak felelősségére vonatkozó angol felfogást megismertettem, a Solicitor's Journal 1936. évfolyamában közölt három ítéletet közlök. Az 1937-ik évfolyam ily ítéletekről nem számol be, amiből, összevetve az 1937 év végén közölt cikkel, mely szintén nem említ e tárgykörben hozott újabb ítéleteket, azt lehet következtetni, hogy a bíróságok 1937-ben hasonló esetekkel nem foglalkoztak. I. N. N. felperesnek az .. -i kórház igazgató tanácsa I-rendü és két ápolónő Il-od és Ill-ad rendű alperesek elleni kártérítési pere. (S. J. 1936. évfolyam 306. old.) Felperes felesége mint fizető beteg kereste fel a kórházat egy rajta elvégzendő műtét miatt. A sebész-főorvos a betegnek műtét előtt 6 drachma (1 drachma = 3.888 gramm) paraldehydet vizes oldatban rendelt. A beteg az orvosság bevétele után meghalt. Felperes állítása szerint a halál oka az volt, hogy 6 drachma helyett 6 uncia paraldehydet (1 uncia = 8 drachma) adtak be feleségének. I. r. alperes azzal védekezett, hogy közötte és az ápolószemélyzet között, ha ez betegeket műtétre előkészít, nem áll fenn a master and servant közti jogviszony, őt tehát felelősség nem terheli. — II. és III. r. alperesek tagadták gondatlanságukat, előadták, hogy III. r. alperes az osztályos nővér írásbeli utasításai szerint járt el, III. r. alperes azonban elismerte, hogy ezt nem hasonlította össze a sebészfőorvos által a beteg fejlapjára írt előírással. II. r. alperes a III. r. alperes által kimért adagot ellenőrizvén, ezt az osztályos nővér usasításaival összehasonlította, de nem hasonlította össze a beteg fejlapján levő előírással. Mindkét ápolónő saját bevallása szerint nem tudta, miszerint 6 uncia paraldehyd már halált okozó, vagy túlnagy adag, és tagadta, hogy kötelessége lett volna az osztályos nővér utasításait ellenőrizni. Felperes állítása szerint I. r. alperes kötelességmulasztást követett el, amikor nem gondoskodott kellő ellenőrzésről életveszélyes gyógyszerek alkalmazásánál.