Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 1-2. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása
A KÖNYVKÖVETELÉS ELZÁLOGOSÍTÁSA. 35 zálogolási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat értékpapír és kézi zálog jellegét megtagadjuk. Ezzel pedig nyilván tönkre tesszük e könyvkivonatok gazdasági jelentőségét és teljesen feleslegessé tesszük ez intézményt. 4. A fentiekből okszerűen csupán az az eredmény látszik levonhatónak, hogy az elzálogolási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat a kibocsájtó kereskedő kifejezett akarata nélkül is értékpapír jelleggel bír. Az értékpapír jellegből következik viszont az, hogy az adós értesülve a könyvkivonat kibocsátásáról csupán a könyvkivonat legitimált birtokosának teljesíthet, mikor is teljesítéskor követelheti a nyugtatványozott könyvkivonat kiadását. Következik továbbá az is, hogy a könyvkivonat legitimált birtokosa a jóhiszemű szerzés védelmében részesül. Ez a védelem természetesen csak az esetben jöhet szóba, ha a kereskedő a könyvkivonatot bemutatóra szóló papírként állította ki, mert mint recta papír a könyvkivonat sem élvezheti az értékpapírjogi jóhiszemű szerzés előnyeit. Ily bemutatóra szóló könyvkivonat esetén vitás az, vájjon mily jogi helyzet áll elő az esetben, ha az elzálogolás a kereskedő könyvében feljegyezve nincs. Vájjon élvezi-e a jóhiszemű szerző szerzésének jogszabályokban biztosított különleges előnyeit, vagyis a könyvkivonat tartalmában bízva szerez-e egyáltalában jogot annak ellenére, hogy a zálogjog eredetileg érvényesen létre sem jött és kit részesítsünk védelemben, ha két jóhiszemű szerzés összeütközésének esete forog fenn. — Ez a kérdés különösen két vonatkozásban játszhat szerepet éspedig a kereskedő csődjében és ha ugyanazon tételek alatti követeléseket a kereskedő kétszer elzálogosítja. Az első esetben a felelet igen egyszerű: a jóhiszemű zálogszerzőí kell védelemben részesíteni annál is inkább, mert a csődhitelezők jogsérelemről nem is panaszkodhatnak, mert ugyanilyen helyzet áll elő az esetben is, mikor egy el nem könyvelt váltónak jóhiszemű birtokosa jelentkezik, mint külön kielégítésre igényt tartó hitelező. A második esetben, amikor is a jóhiszemű szerzés kolliziójáról van szó, a felelet annál nehezebb. Ugyanis helytelen volna az a válasz, hogy az részesítendő védelemben, aki később szerzett jóhiszeműen zálogjogot, mivel a korábbi zálogjog ez esetben megszűnik. Ez a felelet azért volna helytelen, mert e szabály nyilván csak ugyanazon ingóságokra ill. papírokra vonatkozik. Nézetünk szerint a forgalom érdekeinek leginkább az a megoldás felelne meg, ha az ellentétes érdekű jóhiszemű záloghitelezőket az egész zálogul lekötött követelésből arányos kielégítésben részesítenők.
