Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

34 DR. RUDOLF LÓRÁNT rint; „Das Werípapier hat díe Aufgabe ein bestimmíes Recht in sich aufzunehmen, zu verbriefen, zu verkörpern. Es ist Werttráger ..." Minthogy pedig a zálogjog tárgya a könyv­kivonatnál az abban foglalt követelések és az uralkodó fel­fogás szerint a könyvkivonat is kézi zálog, tehát mint ilyen szintén a zálogjognak a tárgya, szükségszerűen e két foga­lom : a könyvkivonat, mint ingó dolog és abban foglalt kö­vetelés ebben a zálogjogi minőségben azonos, vagyis ebben a vonatkozásban a követelés osztozik a papir sorsával. Ár­verés esetén a papírt árverezik el és a papírban „megtestesí­tett" jogot. A most elért eredményt támogatja a Kt. 504. §-nak az a rendelkezése is, hogy érvényességi kelléknek írja elő az el­zálogosítási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat létesítését és a hitelező részére való átadását. Tehát nem szerez zálogjogot a hitelező, ha nem kapja kézhez a könyvkivonatot, vagyis érvé­nyesül az értékpapírjog alaptétele: a papíron alapuló jog csu­pán a papírnak, mint ingó dolognak az átruházásával szerez­hető meg. E felfogást látszik még támogatni a törvényjavaslat ere­deti szövegének értelme az alapon, hogy az eredeti szöveg a magyar kereskedelmi szokásokat kívánta szentesíteni; és vé­gül az is, hogy csakis e felfogás mellett tölthet be komoly gazdasági szerepet az elzálogolási nyilatkozattal ellátott könyv­kivonat. A javaslat eredeti szövegét a 524. cikk foglalja magában, amelynek harmadik pontja szerint a záloghitelező „a váltóbeli vagy egyéb követeléseket behajthatja, vagy követelése erejéig megtarthatja." E cikknek az a rendelkezése, hogy a zálog­hitelező a kereskedő részére járó, zálogul lekötött követelést saját biztosított követelésének erejéig megtarthatja, csupán az értékpapírjelleggel egyeztethető össze. E szabály ugyanis any­nyit jelent, hogy az adós liberálva van, ha a záloghitelező kezéhez teljesít. Az egyszerű bizonyító okiratokra történő tel­jesítésnél e jogi következmény nem áll be és ha az adós a záloghitelezőnek teljesít a kétszeri fizetés veszélyébe kerül. Ha a könyvkivonatot egyszerű bizonyító okiratnak minősítjük, akkor az adósnak tartozását bírói letétbe kell helyeznie, midőn az elzálogolási nyilatkozattal ellátott könyvkivonattal a kezé­ben a záloghitelező jelentkezik és teljesítést követel állítván azt, hogy részére a kereskedő nem teljesített. A liberálódás kérdésével függ össze a könyvkivonat gazdasági szerepére vonatkozó utolsó támogató ok is, amely­nek rövid indokolását abban látjuk, hogy a záloghitelezőt kényszerítjük rendes polgári per megindítására, melynek hossza­dalmassága a biztosítékul lekötött könyvkövetelés behajtható­ságát is veszélyeztetheti — és megfosztjuk őt még a Kt. 505. és 506. §-aiban biztosított különleges elbánástól is, ha az el-

Next

/
Thumbnails
Contents