Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A svéd házassági vagyonjog

A SVÉD HÁZASSÁGI VAGYONJOG. 379 házasfelek vagy ezek valamelyike állampolgárságát később megváltoztatta, a házassági vagyonjog szempontjából közömbös; 2) a házastársak egymással házassági szerződést köthetnek, feltéve, hogy mindegyikük, külön-külön saját hazájának joga szerint, a házasságkötés időpontjában ilyen szerződés megkötésére (cselekvő) képességgel bírt; 3) érvényeseknek tekintendők a házasság tartama alatt létrejött házassági szerződések, valamint az időközi vagyoni változtatások is, amennyiben a szerződő (házas) felek hazai joga (lex patriae) a szerződés megkötésének, ilL a változtatások foganatosításának időpontjában ezeket megengedte; az ilyen változásokból eredő visszaható joghatások harmadik személyekkel szemben természetesen hatálytalanok; 4) érvényes a házassági szerződés és annak joghatásai, ha azokat a férj hazai joga a házasságkötés időpontjában joghatályosaknak ismerte el. Feltéve azonban, hogy a szerződést a házasság tartama alatt kötötték, ilyenkor az e szerződéskötés időpontja szerinti lex patriae az irányadó. A házassági szerződés alakját a lex loci actus vagy a házastársnak a házasságkötéskori, ill. a szerződés létesítésekori hazai joga szabja meg, a szerint, hogy a szerződést a házasságkötés előtt vagy az után kötötték meg. Amikor azonban a házassági szerződés érvényességéhez a lex patriae bizonyos meghatározott alakszerűségek betartását kívánja meg, ezek még akkor is figyelembe veendők, ha a szerződést külföldön kötötték. [Olyan ingatlanokra, amelyekre nézve a lex fori szempontjából különös törvényi rendelkezések állanak, a most tárgyalt (ellentétes tartalmú) rendelkezések nem irányadók]. A célból, hogy az egyik házasfél — vagy az elhalt házastárs jogutódja — javára ezek a szabályok ténylegesen is hatályosuljanak harmadik személyekkel szemben, bizonyos Lajtsromozás szükséges. Annál a bíróságnál ugyanis, amely a férj (subsidiariusan az asszony) fórum personae-ja, bejelentendő egyrészt az a körülmény, hogy a házastársak között házassági szerződés jött létre, másrészt pedig, hogy az bizonyos külföldi jogra is figyelemmel köttetett meg. Ez a szabály azonban csak olyan áliamok polgáraira vonatkozik, amelyek Svédországgal ily értelmű szerződést kötöttek. Ezektől eltekintve, más államok polgárai egyéb házassági vagyonjogra, mint a svédre, nem hivatkozhatnak. Viszont nincsen kizárva, hogy valamely harmadik személy ne hivatkozhassék e külföldi házasfél hazai jogára (függetlenül attól, hogy az melyik állam polgára). Svéd állampolgárok által külföldön kötött házassági szerződések érvényéhez szükséges, hogy az a svéd jog által előírt módon (két tanú által) előttemeztessék, valamint, hogy a (szerződés tárgya szerint) illetékes bíróságnál lajstromoztassék, és pedig még akkor is, ha a külföldi állam jogának (lex loci) összes rendelkezéseit betartották és teljesítették is. E szabály betartása a házastársak egymásközti jogviszonyai hatalyosulásának is előfeltétele. Továbbmenőleg általános elvként állapítható meg, hogy a svéd bíróságok a lex -patriae elvét, mint vezérelvet, a nemzetközi jogi élet és viszonosság megkövetelte formában és terjedelemben, állandóan szem előtt tartják gyakorlatukban; ennek következménye az a szép elv, hogy svéd házastársaknak külföldi harmadik személlyel szemben érvényesítendő kifogása figyelmen kívül marad, amennyiben ez utóbbi hazai jogában az ilyenfajta jogsegély ismeretlen. A különleges skandináv államközi szabályok szerint a házasság vagyonjogi következményei azon állam joga után igazodnak, amelyben a házastársak házasságkötésük időpontjában voltak letelepülve. (Itt tehát már a lex domicilii a vezérelv.) Amennyiben a házasok időközben valamelyik más skandináv államba telepednének át, jogviszonyaik is ez utóbbinak joga szerint lesznek elbírálandók (hacsak nem már a lakhelyváltoztatás előtt keletkezett jogügyletekről van szó.) Kivétel e szabály alól csakis annyiban áll fenn, hogy valamelyik északi állam területén